önállóbbak lettek a fiatalok

2018.08.19. 11:30

Életre szóló kaland: cserediákok voltak a tengerentúlon a vasi fiúk

Új barátságok, ismerkedés a fogadóország kultúrájával, ezt ígérik és adják a Lionsmozgalom cseretáborai – a lehetőség idén nyáron a Pálóczi-ikreknek, Dávidnak és Máténak is megadatott, és ők éltek vele.

Tóth Kata

Több mint húsz éve szervez táborokat 16–22 éves diákoknak a Lions-mozgalom: a fi atalok az országuk „nagyköveteiként” képviselik a hazájukat, a világ minden tájáról való kortársaikkal ismerkedhetnek úgy, hogy a tábor előtt vagy után helyi családoknál is töltenek néhány hetet. A 18 éves Dávid és Máté előtt jó példaként ott volt a nővérük, aki két éve Spanyolországban, korábban az USAban, Virginiában volt cserediák; a fi úk Dalmához képest még messzebb merészkedtek: Máté Dél-Karolinában, Dávid Texasban töltött heteket. Jó néhány napja hazaértek már a tengerentúli kalandról, de mintha lélekben még ott lennének: egymás szavába vágva mesélnek: – Eléggé összenőttünk, ugyanabba a suliba járunk, a premontreibe, 12.-esek leszünk szeptembertől, és mindketten kézilabdázunk. Az elején szoknunk kellett a gondolatot, hogy más-más államba utazunk ilyen hosszú időre. Máté eleinte nem is akart menni, Dávidnak viszont régóta nagy vágya volt Amerika.

Pálóczi Dávid és Máté tele új tapasztalatokkal
Fotó: Szendi Péter / Vas Népe

Bemutatták országukat

Prezentáció Magyarországról és Szombathelyről és egy magyar étel elkészítése (a lángost választották), ezzel kellett készülniük, de vittek „magyaros” ajándékokat is a fogadócsaládoknak. Mátét Dél-Karolina fővárosában, Columbiában várta egy kisgyerekes pár, náluk többedmagával két hetet töltött. Az ellátáson, szálláson kívül programokat szerveztek nekik: baseballmeccs, múzeumok, vásárlás, kirándulások a környéken – sok helyen jártak. Betsy, az édesanya minden reggel énekelve keltette őket, – erre nagyon szívesen emlékszik a fi ú. Aztán két hét tábor következett, részben a már megismert, részben új arcokkal.

Dávid Texasban járt, ő így emlékszik: – Nagyon közvetlenek, barátságosak az amerikaiak, ezt jó volt megélni. Az egyik családnál megígértették velem, hogy jövőre visszamegyek. Jártunk a dallasi George Bush-múzeumban, a Six Flags vidámparkban, a Dallas Cowboys stadionjában, medencepartira is hívtak bennünket, és rengeteg mexikói ételt ettünk. De templomtakarításban, fahordásban is segítettünk.

Dávid többször szóba hozza Marcint: a lengyel fi ú a barátja lett, jövőre Krakkóban találkoznak.

– Sokat számított a kintlét: egyértelműen önállóbbak lettünk, bátrabban megszólalunk angolul, és talán mi is tudtunk adni.

Máté családjában Betsy elkezdett magyarul tanulni, és magyar kifejezéseket a többieknek is megtanítottunk. Ajándékokat is adtunk és kaptunk is: a vaníliás karika és a Boci csoki volt a sláger, de a tollaknak, magyaros mintájú asztalterítőnek, só- és borstartónak is örült, aki kapta. Ugyanúgy, mint mi a termosznak, sapkának, amerikai zászlónak, hűtőmágnesnek. Az utolsó hetekben már erős honvágyunk volt – mesélik a fi úk. Őszre tervbe vették a nyelvvizsgát, nyáron, a maradék időben az ifjúsági vízilabda-vb-n gyakorolják az angolt, csapatokat kísérnek. Idei utazásukért cserébe az édesanyjuk, Pusztai Krisztina jövőre két gyereket fogad – van már ebben tapasztalata, miután a nagylánya kiutazott, a következő évben egy török lányt láttak vendégül.

Ezek is érdekelhetik