2018.08.19. 11:30
Életre szóló kaland: cserediákok voltak a tengerentúlon a vasi fiúk
Új barátságok, ismerkedés a fogadóország kultúrájával, ezt ígérik és adják a Lionsmozgalom cseretáborai – a lehetőség idén nyáron a Pálóczi-ikreknek, Dávidnak és Máténak is megadatott, és ők éltek vele.
Pálóczi Dávid és Máté tele új tapasztalatokkal
Fotó: Szendi Péter / Vas Népe
Több mint húsz éve szervez táborokat 16–22 éves diákoknak a Lions-mozgalom: a fi atalok az országuk „nagyköveteiként” képviselik a hazájukat, a világ minden tájáról való kortársaikkal ismerkedhetnek úgy, hogy a tábor előtt vagy után helyi családoknál is töltenek néhány hetet. A 18 éves Dávid és Máté előtt jó példaként ott volt a nővérük, aki két éve Spanyolországban, korábban az USAban, Virginiában volt cserediák; a fi úk Dalmához képest még messzebb merészkedtek: Máté Dél-Karolinában, Dávid Texasban töltött heteket. Jó néhány napja hazaértek már a tengerentúli kalandról, de mintha lélekben még ott lennének: egymás szavába vágva mesélnek: – Eléggé összenőttünk, ugyanabba a suliba járunk, a premontreibe, 12.-esek leszünk szeptembertől, és mindketten kézilabdázunk. Az elején szoknunk kellett a gondolatot, hogy más-más államba utazunk ilyen hosszú időre. Máté eleinte nem is akart menni, Dávidnak viszont régóta nagy vágya volt Amerika.
Bemutatták országukat
Prezentáció Magyarországról és Szombathelyről és egy magyar étel elkészítése (a lángost választották), ezzel kellett készülniük, de vittek „magyaros” ajándékokat is a fogadócsaládoknak. Mátét Dél-Karolina fővárosában, Columbiában várta egy kisgyerekes pár, náluk többedmagával két hetet töltött. Az ellátáson, szálláson kívül programokat szerveztek nekik: baseballmeccs, múzeumok, vásárlás, kirándulások a környéken – sok helyen jártak. Betsy, az édesanya minden reggel énekelve keltette őket, – erre nagyon szívesen emlékszik a fi ú. Aztán két hét tábor következett, részben a már megismert, részben új arcokkal.
Dávid Texasban járt, ő így emlékszik: – Nagyon közvetlenek, barátságosak az amerikaiak, ezt jó volt megélni. Az egyik családnál megígértették velem, hogy jövőre visszamegyek. Jártunk a dallasi George Bush-múzeumban, a Six Flags vidámparkban, a Dallas Cowboys stadionjában, medencepartira is hívtak bennünket, és rengeteg mexikói ételt ettünk. De templomtakarításban, fahordásban is segítettünk.
Dávid többször szóba hozza Marcint: a lengyel fi ú a barátja lett, jövőre Krakkóban találkoznak.
– Sokat számított a kintlét: egyértelműen önállóbbak lettünk, bátrabban megszólalunk angolul, és talán mi is tudtunk adni.
Máté családjában Betsy elkezdett magyarul tanulni, és magyar kifejezéseket a többieknek is megtanítottunk. Ajándékokat is adtunk és kaptunk is: a vaníliás karika és a Boci csoki volt a sláger, de a tollaknak, magyaros mintájú asztalterítőnek, só- és borstartónak is örült, aki kapta. Ugyanúgy, mint mi a termosznak, sapkának, amerikai zászlónak, hűtőmágnesnek. Az utolsó hetekben már erős honvágyunk volt – mesélik a fi úk. Őszre tervbe vették a nyelvvizsgát, nyáron, a maradék időben az ifjúsági vízilabda-vb-n gyakorolják az angolt, csapatokat kísérnek. Idei utazásukért cserébe az édesanyjuk, Pusztai Krisztina jövőre két gyereket fogad – van már ebben tapasztalata, miután a nagylánya kiutazott, a következő évben egy török lányt láttak vendégül.