Pályát tévesztett vagy későn érő? – Nevenincs géppel is készülhet olyan fotó, amelyik tényleg mesél

Hogyan lehet karrier szempontjából jellemezni egy 53 éves asszonyt, aki az érettségi óta a második munkahelyét „fogyasztja”, pénzügyi adminisztrátorként dolgozik, sohasem törekedett előrelépésre, de teljesen átlényegül, amikor légköroptikai jelenségek, a ritka látványosságnak számító irizáló felhők, naplementék és napfelkelték fotózásáról és a holdfogyatkozásról kérdezik? Túl szimpla azt mondani: pályát tévesztett. Lakotárné Lőrincz Edit úgy fogalmaz: későn érő típus, aki kellő élettapasztalatot gyűjtve teljesedik ki, a jelenben éli az álmát.

Így vagy úgy, csaknem negyvenéves munkaviszonnyal a háta mögött Edit alig várja, hogy hat év múlva nyugdíjas legyen, és végre hobbijának, a fotózásnak tudjon élni.

Világéletében érzékeny kislány volt, aki sokszor került a művészet közelébe: kisiskolásként zongorázni és gitározni tanult, járt rajzszakkörre, kórusban énekelt. A szombathelyi zeneművészeti szakközépiskolába akart felvételizni, ám a nyílt napon kiderült, szolfézsból pótolhatatlan hiányosságai vannak. Nem oda való, azt mondták róla; sírva jött el a nyílt napról, a gitárra onnantól kezdve rá sem tudott nézni, és jó időre feladta a zenével kapcsolatos álmait.

A fotózást, a legújabb tech nikákat, a hetvenes évek polaroid fényképezőgépeit a Svédországban élő nagynénjééknél látta – az már nyomot hagyott benne. A gyerekei születése után, mint mások, ő is a családdal történteket fotózta, kamerázta, a fényképezőgépre úgy tekintett, mint egy nélkülözhetetlen archiváló eszközre. Igaz, később a Savaria karneválok forgatagait, fáklyás felvonulásait is megörökítette, de csak négy éve nevezett be először a karnevál fotópályázatára. Visszatérve még a pályaválasztására: azt, hogy pénzügyi területen helyezkedett el, a kényszer szülte, családi okok, szülei korai elvesztése játszottak közre a döntésében. A közgazdasági szakközépiskolát munka mellett végezte el, hamarosan családot alapítottak férjével, két lányuk született, a szülési szabadság után, húsz éve került a jelenlegi munkahelyére. A lányok már felnőttek, a maguk útját járják, Editnek visszatért a fotózás az életébe, és egyre több ideje van kibontakozni.

– Három éve vettem az első komolyabb gépemet, úgy tekintek rá, mint egy jó barátra, az a másik szemem.

Ezzel már tudtam olyan képet „lőni” a karneválon, amely felkerült a Berzsenyi könyvtárban egy hónapig kiállított fotók közé – említi büszkén. Kiderül az is, kiskorától fogva lenyűgözte a természet, a virágok, rovarok világa. Az Abláncon vízi malomként működő, évtizedekkel korábban paradicsomi tanyán töltötte gyerekkora nyarait. A hely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gépével felnőttként ismét a természet felé fordult

A TV-ben is rendszeresen jelennek meg fotói

Már később történt, hogy a kertjükben kivágták az öreg diófát, és teljes rálátása lett az égboltra. Felfedezte, hogy a felhők nemcsak a formájukat változtatják, hanem időnként a napsugaraktól elszíneződnek. Belépett egy felhőket fotózókat összefogó Facebookcsoportba, ott még több izgalmas képet látott. Egyszer csak sikerült egy ritkán látható légköroptikai jelenséget, egy irizáló felhőt megörökítenie, onnantól beleszeretett a szivárványfelhőkbe. – A jelenség akkor látható, amikor a közép- és magas szintű felhők jégkristályain megtörnek a nap sugarai, és a szivárvány színeire bomlanak. Minél egyenletesebb eloszlásúak a jégkristályok, vízcseppek, annál nagyobb felületen zajlik a csoda – magyarázza. És jöttek sorra az addig még nem látott különleges jelenségek, mint a 22 fokos naphaló, a jobb és bal oldali melléknapok, de nagyon szereti fotózni és nézni a napkeltéket és a napnyugtákat is, közben okosodik csillagászatból, földrajzból, meteorológiából, élővilágból. A férje hobbija a horgászás, amikor eljárnak a környék tavaihoz, a párja horgászik, ő a gépével járja a természetet, téma mindig akad. Képeit először a Face bookon mutatta be – jó visszajelzéseket kapott –, majd a nagyobb nyilvánosságnak is: 2016 januárjában az Időkép portálnak is küldött, amely elkezdte megosztani a fotókat az aktuális időjárás-jelentésekben. Kesselyák Rita képzőművész is felfi gyelt a képeire, a Turistamagazin és az M1 tévécsatorna pedig rendszeresen megjelenteti a fotóit – legutóbb az internetet bejárt holdfogyatkozás-sorozatot, amelyet a kertjükből készített. Szívesen pályáztatná még a képeit, de ahhoz még jobb gép kellene, igaz – mondja –, nevenincs géppel is lehet olyan képet csinálni, amely mesél, és az emberek fantáziáját is beindítja.