A Rába egész évben kalandos

2018.09.02. 15:00

A vízitúrázás életforma és extrém kikapcsolódási forma: így vagy úgy, de nem ereszt

A vízitúrázás egyesek számára életforma, mások számára extrém szabadidős kikapcsolódás. A Rába kitűnő terep a vízitúrázóknak, hiszen igazi vadvíz, ami sokszor kiszámíthatatlan, és sokszor meg is tréfálja a vízre szállókat.

Tóth Judit

Varga Gábor István: azok térnek vissza, akik azonnal megérzik a túrázás szépségét

Fotó: Szendi Péter / Vas Népe

A Rába kalandossága vitathatatlan, ezt jól tudják az ide járó túrázók, akik egyre többen vannak az utóbbi esztendőkben. Igazi reneszánszát éli a vízitúrázás, a minap a körmendi Bárkaháznál egy osztrák és cseh csoport is partra szállt, magyarok pedig szinte egész éven át járják a folyót.

– Az 1990-es évek elején csöppentem bele a vízitúrázásba, először Somogyi László, vagy ahogyan többen ismerik, Somó kapitány vitt vízre.

Emlékszem, hogy időben igen nagy csúszásban voltunk, és szinte már sötét volt, amikor kenuba szálltunk Molnaszecsődön, onnan Rábahídvégre tar­tottunk. Holdvilágos éjszaka volt, ez jól meg is tréfált bennünket, mert olyan tükröződések voltak a folyón, hogy többször azt hittük, jön velünk szembe valaki. Egyszer megbillent a hajónk és félig megtelt vízzel. Ez nekem nem volt kellemes, hiszen újoncként a kenu aljában üldögélten, innentől jó ideig hideg vízben – mesélt a kezdetekről Varga Gábor István, aki a vízitúrázás mellett most már kajak-kenu szakosztályt is alapított Körmenden.

Kétféle vízitúrázó és változó folyó

Gábor azt mondja, hogy jó pár évvel ezelőtt más volt a folyó, főként a felső szakaszon, Szentgotthárd és Csákánydoroszló között. Volt úgy, hogy egyik barátjával a 70 kilométeres Rába-maratonra edzettek, és mire eljött a verseny napja, teljesen megváltozott a folyó Magyarlak térségében. Egy kis szakaszt lefűzött a Rába, így meglepődve tapasztalták az új vízi viszonyokat. – Szerintem kétféle vízitúrázó létezik. Vannak, akik azonnal megérzik a túrázás különlegességét, nem kell ezt külön magyarázni. Mások kevésbé fogékonyak erre, nem látják meg a csodát, ők rendszerint nem is térnek vissza. Örömmel tapasztaltalom, hogy utóbbiak vannak kevesebben. A Rába igazi vízi paradicsom, ami sokaknak tartogat meglepetést, nekem is rengeteg kalandom fűződik hozzá. Egyszer Funtig Szilveszter barátommal találtunk egy vasladikot Magyarszecsődnél; valószínűleg az 1996-os áradással kerülhetett oda. Nagy erőket mozgósítottunk, hogy kiszedjük a vízből, végül sikerült, ennek örömére egészen Leányfaluig eveztünk a vasladikban.

Gábor számára igen emlékezetes még a tíz évvel ezelőtti mohácsi túrája. Induláskor óriási vihar kerekedett, de a legnagyobb kaland a fővárosban érte őket, ahol éppen csúcsforgalomban keltek át. – Azt hittük, hogy sétahajókázunk egyet, megnézzünk Budapest szépségeit a vízről, ezzel szemben fel sem tudtunk pillantani, akkora volt a vízi forgalom.

Varga Gábor István: azok térnek vissza, akik azonnal megérzik a túrázás szépségét
Fotó: Szendi Péter / Vas Népe

A vízitúrázás bakikkal is jár:

– Néhány éve egy férfi állt meg a körmendi Bárkaház kapujában azzal, hogy mindene elúszott. Nem sikerült szakszerűen kikötnie a hajót, és amíg kiszállt, odalett a hajó és a csomagok is.

A Rábán a borulás mindennapos. Az idén is volt olyan munkahelyi kollektíva, amelynek tagjai drága mobiltelefonokkal szálltak vízre. A vízhatlan hordóba betették ugyan a készülékeket, csak a tetejét nem csavarták rá. Így borulásnál öt nagy értékű telefon veszett oda. Előfordult az is, hogy a túrázók szép kényelmesen felállították sátraikat Rábagyarmatnál az ártérben, de reggelre úgy megáradt a folyó, hogy ki kellett menekíteni őket. – Talán két éve, hogy egy túrát vittünk a Körmend–Molnaszecsőd szakaszon, volt egy borulás, hamar megtelt vízzel és hordalékkal a hajó: azonnal elsüllyedt. Többször próbáltuk kivenni csörlőkkel, de az már örökre a Rába foglya marad.

Ezernyi kaland és emlék van Gábor és csapata, a Bereki Bárkás Egylet mögött. Tavasszal és nyáron túrákat visznek, késő ősszel és télen pedig maguk szállnak vízre. A téli túra mindig különösen izgalmas, előtte fokhagymás kalamárit sütnek olívaolajon, ez már szertartás.

– Ha hó van, az nagyon szép, ha ködös a vidék, előmerészkednek az állatok, ha enyhe az idő, akkor meg annak örülünk. A téli vízbe esést is túl lehet élni, mi már ezt is megtapasztaltuk szeretett folyónkon, a Rábán.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában