Nincs vége a fürdési időszaknak, ha közeleg a tél

Reneszánszát éli a dézsafürdő, egyre több családi udvar dísze, de a wellnessmánia elengedhetetlen részévé is vált, hiszen a szállodák is bővítik a szolgáltatásaikat ezekkel az ősi fürdőkkel. Az ókori görögöknél nagy hagyománya volt, és persze Ázsiában, ahol már korán felfi – gyeltek a fürdés és a betegségek terjedése közötti összefüggésekre. A nyugati civilizációk sokáig nem tartották „napirenden” a fürdést.

A magyarok ebben, talán az ázsiai gyökerek miatt, jóval előrébb jártak, és a hagyomány újjáélesztésével egy kapoccsal több van közöttünk és Erdély magyar lakta területei között, hiszen a dézsák jelentős hányada ott készül. Telepítése sok előkészítést nem igényel, de néhány szabályt be kell tartani. Széles a választék úgy átmérőben, mint magasságban, de bármekkora is, nem elhanyagolható súlya van. Egy normál méret esetében is több tonna az össztömeg, tehát a megfelelő alapozás elengedhetetlen. A telepítés fontosabb része a lélek, mert olyan helyre érdemes tenni, ahol mindenki jól érzi magát.

A parajdi só óvja a vízminőséget és gyógyító hatású, ezért egy-két mázsa simán belekerülhet a vízbe. Ennek megfelelően a vizet vegyszerezni nem kell, de két-három havonta célszerű kiüríteni, kitisztítani, majd újratölteni, a külső felületeket olajjal vagy páccal kezelni. A tetejét mindig tegyük fel a por és falevelek ellen. Apró, de hasznos trükk, hogy lemezfedéssel zárni kell az égbe nyúló kéményeket, mert beesik rajtuk az eső, amikor nem fűtjük. A hamuiszapot nehéz kiszedni, és rontja a begyújtás hatásfokát.