Tanuljunk meg nemet mondani, a lelki egészségünknek is jót tesz

Evolúciós ok és neveltetésünk is magyarázatul szolgál arra, hogy többnyire kifejezetten nehezünkre esik nemet mondani valamilyen felkérésre. Az ok alapvetően abban keresendő, hogy ösztönösen törekszünk arra, hogy társaink elfogadjanak minket, ez az emberiség kialakulásától kezdve kulcsfontosságú az egyén túlélésében: így az őt is óvó, védelmező közösség tagja maradhatott. Egyéni neveltetésünk során pedig meg kellett tanulnunk az engedelmességet szüleink, tanáraink iránt, és ezt felnőttként is hordozzuk magunkban – aminek folytán olyan helyzetekben, amelyekben valójában nemet kellene mondanunk, inkább elfogadjuk a számunkra néha kényelmetlen vállalásokat.

Tóth Rita elmondta, hogy ezeken túl megfelelési kényszer, udvariasság, segíteni akarás is állhat motivációként az igenek mögött – és az, hogy mindenképpen szeretetreméltóak akarunk lenni, jó benyomást szeretnénk kelteni. Sokszor pedig a kritikát, a rossz benyomást, a konfl iktusokat akarjuk elkerülni – és természetesen az esetleges elszalasztott lehetőségektől is félünk. Pedig az életvezetési tanácsadó javaslata szerint érdemes megtanulni nemet mondani, de mindenképpen mérlegelni válaszadás előtt, hogy közelebb visz-e a céljainkhoz, összhangban van-e értékrendszerünkkel, ha igent mondunk. Ehhez megfelelő önismeretre van szükségünk. Gondoljuk végig például, hogy mi a fontos számunkra: a család, a barátok vagy az előmenetel – és azt képviseljük következetesen. Tóth Rita hangsúlyozta: amikor elutasítunk valamit, maradjunk higgadtak, ne kapkodjunk és ne kezdjünk el magyarázkodni, bocsánatot kérni. Mindenkinek joga van nemet mondani, ahogy döntéseket megváltoztatni is. Alkalomadtán nem önzőség nemet mondani: személyiségünknek adunk ezzel megfelelő tartást, hosszú távú céljaink megvalósításához járulunk hozzá.