A szombathelyi kórház és a Halászcsárda példaértékű főzőtanfolyama 1989-ből

Könnyed és elegáns, roppant ügyesen forgatja a lángoló serpenyőt, közben még magyaráz. Van türelme és humora az oktatáshoz. Az asszonyok nevetnek. A konyhaséf fúj egy nagyot, a lángok elalszanak. Mozdulatai mit se változnak, ugyanolyan takarékosak és célszerűek, végtelenül természetesek, mint az előbb, amikor egy hal gerincét bontotta ki. Mestere a szakmájának. Végül is nagyon jó olyan embereket látni, akik értenek valamihez.

Most nyújtja a serpenyőt. A kis csapatból az első vállalkozó már nem nevet. Izgul egy kicsit. De sikerül neki is a tűzijáték, nem gyulladt ki a Kispityer – hivatalos nevén a Halászcsárda –, a flambírozás megesett. A szombathelyi Markusovszky kórház és a Halászcsárda az egészséges táplálkozás népszerűsítésére főzőtanfolyamot hirdetett. Eredetileg gyesen levőknek szánták a kurzust, de nem küldték el az idősebb érdeklődőket se. Az ételek nyersanyagát a kórház adta, a gyakorlókonyhát hozzá szakembereket a Halászcsárda, elméleti előadásokat tartottak a szombathelyi Orlay szakközépiskola szaktanárai és a kórház szakemberei is. Az elmélet és a gyakorlat jól megfért egymással, és amit főztek a főzőtanfolyamon, azt estére el is fogyasztották.

Mit tehet egy újságíró, ha a sok nő között egyetlen férfit lát kötényben? A tanfolyam egy szem férfi hallgatója nem volt elragadtatva, amikor megszólítottam. Végül megegyeztünk: megtarthatja inkognitóját.

– Amúgy szokott főzni?

– Van néhány specialistásom. Gyümölcsleves, franciasaláta. A családban én főzöm a karácsonyi halászlevet.

– Hallottam már férfi ételekről, de az ön különlegességei közül talán csak a halászlé tipikus…

– A kertünkben sok mindent megtermelünk, hasznosítom a zöldségeket, gyümölcsöket.

– Mi volt a legfontosabb, amit frissen tanult?

– Sok okos dolgot hallottam. A magyar ember fő baja, hogy csak húst meg a zsírt tekinti eledelnek, holott valamivel több munkával és másféle tudással, olcsóbban, jól lehet főzni. Két növekedő gyerekünk van, egyáltalán nem mindegy, hogyan étkezünk, mire használjuk a mélyhűtőt. Nekem tetszettek a szójás ételek, ízesítve hasonlítanak a húshoz. Egyik kedvencem a túróval töltött sült alma, olcsó, finom, és nem hizlal. Finom volt a gombával, sonkával, sajttal töltött csirkecomb és hozzá a vitaminsaláta. Élvezetes volt hallgatni az előadásokat. A tanfolyamon forgószínpadszerűen mindahányszor igazából is főztünk.

Nagy Csabáné óvónő: – Rengeteg olyan apró fogást tanítottak meg, amit nem tudtam, hiába vagyok háziasszony. Az eszközökkel hogyan kell bánni, az ételeket hogyan lehet díszíteni, színek szerint készítettünk zöldségkosárkákat. Vendéglőkben már láttam ilyet. Nem ördöngösség, csak egy kis munka. Finom és egészséges a korpás pogácsa, otthon is kipróbáltam.

Németh Istvánné kisiparos; Kocsiné Vigh Erika a Latexben dolgozik.

– Sajnáljuk, hogy vége a tanfolyamnak. Kikapcsolódásnak is jó volt, meg a társaság is szépen összeszokott. A gyakorlatokhoz megkaptuk a recepteket, utána vihetjük haza. A sok -sok hasznos ötlet közül nekünk új volt, hogy a diót helyettesíthetjük búzacsírával – meglepően hasonlít az íze. Sokat számít az is, hogy nem kellett fizetnünk a tanfolyamért.

– A felnőtt gyakorló háziasszonyokat nehezebb tanítani vagy a diákokat? – kérdem ismét a konyhaséfet, Markó Gyulát.

– Az asszonyokat könnyebb. Egyrészt komolyabbak, másrészt a főzés alapműveleteivel ők már tisztában vannak. A hölgyek fogékonyak az újra, érdekelte őket, hogyan lehet változatosan, egészségesebben főzni a családnak. Hideg-meleg előételeket, sokféle tojásételt, hagyományostól eltérő köreteket tanítottunk meg főzni. Ezenkívül a szép ízléses terítés fogásait is bemutattuk.

A nagy érdeklődés miatt a tanfolyamot megismételte a kórház és a Halászcsárda. 1989 január 23-ától április 6-áig tartott a következő hasonlóan ingyenes kurzus. Volt is jócskán jelentkező.