A szombathelyi piacon jártunk – Még nagyon drága a cseresznye

Az utóbbi években már megszokhattuk, hogy az eper ára az egekbe szökött, ezért járnak sokan a Szedd magad! mozgalomban szüretelni a földekre. Idén a cseresznye lep meg minket hasonlóképpen. A vásárcsarnok első csarnokában nincs is, azt mondja a zöldséges, nem merte elhozni, húszezer forintért kapott volna egy tálcát, és félt, hogy rajta marad az egész. A hátsó csarnokban bátrabb volt az egyik árus: kitette az 1200 forintos eper mellé a cseresznyét ugyan­ilyen áron, kedden hozott először, meglátja, hogyan fogy.

„Lélektani” árak vannak kiírva: az alma kilója 298, a sárga­dinnyéé itt 799 forint. A karfiol 499, a tök 599, a fürtös uborka 599, a lecsópaprika 799, a kelkáposzta 399, a fejes káposzta 299, a borsó 899 forint. Az esőverte saláta darabja 150 forint. Az újburgonya itt 500, az első csarnokban 479 forint. Kapható sárgabarack, kilója 1100 forint, nektarin 999, citrom 699, banán 450 forintért. A sárgarépa 399 forint, de a zöldség 1299 forint.

A palántaszezonnak már vége, a korábban hatszáz forintos palántákat most kétszázért is el lehet vinni, van, ahol 150 forintért is adnak.

Szép mélyzöld kaporcsokroknál állunk meg – 100 forint darabja –, Nemesbődről hozta Molnár Istvánné, aki spenótot és sóskát is árul – egy zacskóval 300 forint. Asztalán felirat: „Nem permetezett termékek”. Hogyhogy ilyen gyönyörű zöldek ezek a növények? – kérdezzük az asszonyt.

– Nálunk más a föld – mondja –, csak az eső öntözi, négyévente szerves trágyával gazdagítjuk. Nem permetezünk, a mi földünk mű­trágyát sosem látott. Céklarépám például nekem lesz egyedül június végén.

Molnár Istvánné kuriózum értékű galagonyalekvárt is árul, saját készítésű, nemcsak a piacon, de az egész Dunántúlon egyedi, ahogy mondja, lehet, hogy országos viszonylatban is. Még macerásabb, mint a csipkebogyó, az előállítása gyárilag nem megoldható. A pici bogyóról le kell venni a tetejét, mosni két napon át langyos-hideg váltott vízzel, áztatni, végül meleg vízzel leöblíteni. Kézzel szedi az apró magról a kevéske gyümölcshúst. A befőzés során cukorral és édesítőszerrel is dolgozik. A falugazdász már felvetette, hogy levédethetné a receptet, amely egyébként a maga teljes részletességében és pontosságában titkos. Az asszony azt mondja, azért éri meg a fáradságot, mert hasznos, tudja, hogy jót tesz vele. Jó a szívbetegeknek, szabályozza a vérnyomást, a ritmust. Tőlünk nyugatabbra a magját is fogyasztják, megszárítják, porrá őrlik, azt adagolják, állítólag feloldja a vérrögöt. Nyolcszáz forint a „szívlekvárból” egy kis üveg, Ausztriában ennek a felét adják háromezer forintért.

A mézesnél állunk meg legközelebb: Szakács László Gasztonyból jött, vegyes mézet árul, gyümölcsvirág és fűzfa keverék, április elején pörgette, 1300 forintért adja most kilóját. Dekoratív tartalmú mézei is vannak – főleg saját aszalású meggy, szilva –, a legpompásabb az, amibe kandírozott pomelohéj és hibiszkuszvirág került. A színes mézekben gyümölcshús van: eper, áfonya, zöld menta. A kis mézes mackók a gyerekek körében népszerűek, azok a vevők szeretik, akik a gyerekeikkel, unokáikkal jönnek. Egyszer kapott Amerikából, a Yellowstone parkból egy Maci Laci mézet, kitette a piaci polcon, mindenki azt akarta megvenni. De az nem eladó, inkább beszerzett hasonló üvegeket, hogy legyen mit kínálni, ha megint azt hallja: „Papa, azt a kicsit kérem!”