Praktikus tanácsok, hogy a kisgyermek és a szülő is felkészülten érkezhessen a bölcsibe

Nagy kihívást, komoly érzelmi nehézséget jelent a legtöbb szülő számára, ha bölcsődébe íratja a gyermekét. Az otthon melege, a szűk családi közeg után szülő és gyerek ekkor találkozik először az elválás gondolatával. A szülők számára nem kis dilemmát okoz annak eldöntése is, hogy mikor menjen a kisgyermekük bölcsődébe.

A sportházban, az Én-idő beszélgetőkörben Biró Andrea óvodapedagógus, aki néhány évvel ezelőttig bölcsődében kisgyermeknevelőként dolgozott, fontos információkkal szolgált a szülőknek, igyekezett minden kérdésükre választ adni, a bizonytalanságukat szertefoszlatni.

Előrebocsátotta: nagyon fontos, hogy a szülők és a kisgyermeknevelők között kölcsönös tisztelet és elfogadás alakuljon ki, hogy kellő bizalommal és nyitottsággal legyenek az intézmény és egymás iránt.

– A gyermekek bölcsődei ellátásának igényét érdemes időben jelezni a választott intézményben. A beiratkozás után, de még a beszoktatást megelőző időszakban családlátogatásra kerül sor, amelynek kiemelt jelentősége van. A kisgyermeknevelők időpontot egyeztetnek a családdal, hogy meglátogassák a kisgyermeket a saját közegében, családi légkörben, a biztonságos környezetében. A szülőkkel beszélgetnek a beszoktatás menetéről, a bölcsőde napirendjéről, tisztázzák, hogy milyen dokumentumok szükségesek majd a beiratkozáshoz (kiskönyv, orvosi igazolás) – mondta Biró Andrea. A szülővel történő, fokozatos beszoktatásról is beszélt, amely általában két hetet ölel fel, és mindig igazodik a családok igényeihez. Arra is felhívta a figyelmet: fontos, hogy a beszoktatást végző szülő személye állandó legyen, és lehetőleg azzal szokjon be a gyermek, akivel többször megy majd a bölcsődébe. Így az elválás, búcsúzkodás egy idő után már rutinná válik.

– A szülővel való beszoktatás több előnnyel is jár: lényegesen megkönnyíti a gyermek beilleszkedését a közösségbe, és pozitív hatással van a szülő és a kisgyermeknevelő, valamint a bölcsőde kapcsolatának alakulására. Az első napon a gyermek nagyjából egy órát tölt a bölcsődében. A következő napokban az ott töltött idő mindig egy fél órával tovább tarthat. A beszoktatás során a kisgyermeknevelő fokozatosan veszi át az édesanyától a gondozási műveleteket, és mindig részletesen tájékoztatja a szülőket a történtekről, gyermekük étkezéséről, alvásáról. A beszoktatás időleges elszakadást jelent, rugalmasan változhat és persze kitolható. Segítséget, támaszt jelenthet a gyermeknek, ha előzetesen ismerkedhet a bölcsődével, ha átmenetileg tárgyak lehetnek nála, például egy szeretett plüssállata, illetve ha otthon beszélgetnek vele a szülei a bölcsődei életről, ha mesekönyvet olvasnak, diafilmet néznek a témában.

A napirendre visszatérve: a három kis és egy főétkezés (kis étkezések a reggeli, a tízórai és az uzsonna, a főétkezés az ebéd) között zajlanak a gondozási műveletek és a szabad játéktevékenység. A kisgyermeknevelők vizuális tevékenységekkel – rajzolással, festéssel, ragasztással –, ölbe való játékokkal és gyermekdalokkal, mesékkel, valamint mondókás tornáztatókkal színesítik a gyerekek napjait. A bölcsőde udvarán, a friss levegőn pedig a korosztálynak megfelelő udvari játékok, eszközök adják a szabad mozgás örömét. Az ebéd utáni altatási időben aztán a gyerekek kipihenhetik magukat. Biró Andrea hozzátette még: ha a kis bölcsis saját napirendje nagyban eltér az intézmény napirendjétől, akkor törekedni kell a két napirend összehangolására.

Szó esett arról is, hogy a normál bölcsődei csoportok legfeljebb 14 fővel dolgoznak, két szakképzett kisgyermeknevelő megosztva végzi a munkát. A gondozási műveleteket – öltöztetést, mosdóhasználatot, étkezést, pelenkázást – mindig ugyanaz a kisgyermeknevelő végzi – ezt nevezzük „saját kisgyermeknevelői rendszernek”. Szabály még, hogy egy kisgyermeknevelőhöz egy időben legfeljebb két gyerek szokhat be. Hivatalosan egyébként húszhetes kortól íratható be a gyerek közösségbe, általában azonban egyéves korban, még inkább utána merül fel először a bölcsőde igénye. A legtöbb gyerek a tapasztalat szerint aztán kétéves kor körül kerül be a közösségbe.

Lényeges, hogy a szülők biztosak legyenek abban, hogy gyermekük jó helyre került. A kisgyermeknevelők szerető, gondozó attitűdje minden esetben biztos támaszt és biztonságot nyújt a gyermekek számára. A folyamatos napirend, a személyi és tárgyi környezet állandósága biztonságot ad a gyerekeknek, alapot ad a jó szokások kialakításához. Lényeges a nyitottság, a kölcsönös bizalom a szülők és a bölcsődei dolgozók részéről.