Másnak kuriózum, a vasi óvónőnek természetes

A Salköveskúton élő Ilivel néhány hete a vassurányi sportnapon ismerkedtünk meg. Az idén hatvanéves óvónő csak néhány éve települt Vas megyébe, mégis mintha tősgyökeres lenne, az ügyes kezű helyiek saját készítésű tárgyait és a falut népszerűsítette sátruknál. A héten bekéredzkedtünk hozzá. „A Rákóczi utcában – itt következett a házszám – a romlottvaj-színű kaput keressétek”, így igazított minket útba.

A fővárosból Vas megyébe

2300 négyzetméter – ekkora kert tartozik a falusi házhoz, a gazdája már csak tudja, miért biggyeszti minden blogbejegyzése végére a mondatot: nevelj zöldséget! Kicsit szabadkozik, ahogy körbemutat: a mostani csak ideiglenes állapot, aminek ő már látja a végét. Idestova három éve újítgatja a házat, közben másfél évnyi szünettel. A fővárosból fújta ide a szél. – Budapesten éltem majdnem negyven évig, előtte Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Tomajmonostorán nevelkedtem. Képesítés nélküli pedagógusként dolgoztam, aztán estin óvónőképzőbe mentem. Óvónő voltam, majd főiskolai hallgatók gyakorlatát vezettem. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán gyakorló pedagógusoknak tartottam előadásokat és továbbképzést, részt vettem új nevelési programok kidolgozásában. A 2000-es évek elején, 45 évesen úgy éreztem, most van utoljára lehetőségem arra, hogy megvalósítsam, amiről húsz évig álmodtam, egy óvodát, ahol mindenki jól érzi magát.

Életmódváltás

Amikor a két házassága alatt felnevelt egy saját és két „kapott” gyermeke kirepült, a házukban felszabadult egy teljes emelet, óvodai jellegű gyermekfelügyeletet vállalt, ami később egy házban kétcsoportos családi napközivé alakult. – Csodálatos tíz évem volt, elsősorban szakmailag. Ám ahogy fejlődtem, a magánéletemben úgy sokasodtak a gondok. 2014-ben már alig tudtam járni, pedig szervi problémát nem találtak az orvosok. Természetgyógyászt is felkerestem, aki azt mondta, amíg nem váltok életet, nem gyógyulok meg – meséli. Nehezen hagyta ott Budapestet, a Balaton-felvidékre készült, de egy baráti házaspár javaslatára Salköveskúton kötött ki. Amikor először itt járt, a bejárattól a diófáig alig tudott elmenni, de lassanként, és ebben gyógyítók segítették, javult az egészsége. A faluban jól fogadták, bár sokáig úgy kezelték: a nő, aki Pestről jött. – Pedig parasztlány vagyok, megleptem az ittenieket: tudtam, mit jelent gérbe vágni, és mi a misung. Tyúkokat vettem, azt mondták, táp nélkül nem maradnak meg, mégis, egy hónap múlva már annyi tojásom volt, hogy osztogattam belőle. Gyomirtózás helyett ragaszkodom a kíméletesebb mulcsoláshoz. Már most sincs annyi gaz, mint tavaly, és van mindenem a kertben.

Vépi óvoda

Ili 2016-ban költözött. A munkahelyváltás fájdalmas volt, most úgy összegez: szomorú, hogy vége lett, de boldog, hogy sikerült. Először úgy gondolta: lejön vidékre lekvárt főzni, növényeket szárítani, árulni. Őstermelő akart lenni, most mégis, már év eleje óta a vépi óvoda csapatát erősíti.

– Nem méregettek, mindenki barátságos. Olyan szeretetet, nyitottságot tapasztaltam, amit még soha korábban. Árultam korábban a szombathelyi vásárcsarnokban, és segítettem egy gyógynövénybolt munkáját – ezeket most felfüggesztettem, de nem mondtam le róluk teljesen – mondja.

Vépre sok mindent vitt a múltjából. Tavasszal egészséghetet szerveztek: a gyerekekkel tanulmányozták a gyógynövényeket az ovi környékén, az udvaron kalandpályát terveztek, nyers tortát ettek, smoothie-t ittak és előadást tartott arról, mit jelent az egészség testileg és mentálisan. A kollégái pedig azt kérték tőle, rendszeresen üljenek össze, hogy elmondja nekik, hogyan lehet gyorsan, mégis egészségesen főzni. Mondjuk sárgarépából. Leves, főétel és sütemény is abból készült, amikor nála jártunk. Sárgarépa-krémleves kókusztejjel, tortilla chipsszel, vajban párolt sárgarépaszeletek hagymával, petrezselyemmel, lazaccal és répatorta – egy fakanál és egy kés elég mindegyikhez. Sárgarépa pedig van, ha ültet az ember, csak meg kell pucolni, feltenni a tűzhelyre, ott megsül, megfő, mondja Ili.

Főzés

Ami másnak kuriózum, az neki természetes. Szerinte nonszensz, hogy a kertek tujával és zúzalékkővel vannak tele, miközben kevés fáradsággal, hajlongással lehetne levesbe, főzelékbe, köretnek valót termelni.

A főzésnek sem kellene nagy feneket keríteni. Szinte mindennap készít lecsót, ha a paprikája fogytán, adnak a szomszédok, ahogy ő is megkínálja őket. Most két-három zöldséget behoz a kertből, egyik nap így, másik nap úgy vágja össze. Ha más a forma, más az íz is, összefőzi és tejszínnel összesimítja őket. A cékla, a tök, a sárgarépa, a fehérrépa, a hagyma az alap. Barack és szilva, ribizli, szeder is terem. A savanyúságot tartósítószer nélkül teszi el. És tanul folyamatosan a gyógyító növényekről a bükki füvesember, Gyuri bácsi és Géczi Gábor népi gyógyító útmutatásai alapján is.

A maradékhasznosítás a másik „mániája”. Nála a cékla, a feketebodza leve festőanyag. Új funkciót kaphatnak a cipős dobozok, a csorba bögrék. A platánfa kérgéből hűtőmágnes készül, és ez csak néhány példa.

A konyhában nagy befőttesüvegekben szárított gyümölcsök, torokfájásra, köhögésre mézes-kakukkfüves gyógypálinka, szederecet, almaecet sorakoznak – a lekvár vagy szörp készítésekor maradt magból, gyümölcshéjból, húsból készültek – salátára, pohár vízbe szomjoltók, kiszedik a bélhájat, a meszet a csontról. Kakukkfű, lestyán, zeller szárad – azokból vegeta lesz. Diólevél ázik vízben, nyáron a hajára teszi: erősíti a hajhagymát és színez is. Almachipset, aszalt szilvát, illatos aszalt paradicsomot, sárgabarackmagot kóstoltat B17-vitaminnal és mutatja a hagymát felfűzve.

– A mai megingott világban az óvónők a jövő nemzedékét nevelik. Olyan világra kell felkészítenünk a gyerekeket, építve az alapokat, amelyikről nem tudjuk, hogy milyen lesz. Hatéves korig lezárul az érzelmi nevelés, szilárdnak kell lenniük az alapoknak – mondja. Ili évelő virágokat tervez a kertjébe, és meditálós helyet. Most már itt marad. A városban történik, ami történik, itt nyugalom van és biztonság.