Sós mandula, ami fogva tart (Videóval)

Kolléganőnk konyhájában karácsonykor aprólékos munkát igénylő, hagyományos édességek is készülnek, ezúttal viszont a kevés szabadidővel rendelkező, mindig rohanó háziasszonyok jolly jokerét, a pirított sós mandulát mutatja be olvasóinknak.

Tegyük hozzá, hogy a rózsafélék családjához tartozó, gyönyörűen és korán virágzó mandula termése nemcsak finom csemege, hanem számos jótékony hatással is bír. A mag gazdag rostokban, vitaminokban és ásványi sókban. Különösen bőségesen tartalmaz egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakat, melyek szerepet játszhatnak a szívinfarktus megelőzésében. Kielégíti szervezetünk E- és B-vitamin-, valamint folsavigényét, és ásványianyag-forrásként is kiváló. Napi egy marék mandulával biztosíthatjuk szervezetünk ásványianyag-, vitamin- és fehérjeszükségletét, mégis ritkábban fogyasztjuk, mint mondjuk a diót, vagy akár a mogyorót.

Visszatérve Nagy Ildikó receptjéhez: kolléganőnk elárulta, hogy Veszprém megyéből hozta magával a mandula iránti vonzalmát. Szüleinek lakóhelyén, a Balaton-felvidéken bőségesen terem ez a finom csonthéjas. A család a mai napig apukájától kapja a termést, szépen megpucolva – ami nem kis előny, tekintve, hogy a mandula héja meglehetősen vastag és nehezen törhető.

A sós mandula készítéséhez először egy lábasban vizet forralunk, és a lobogó vízbe beledobjuk a külső héjuktól már megfosztott magokat. Mindössze félperces forralás után a mandulák külső héja felpuhul. Ekkor leszűrjük, hideg vízzel átöblítjük, lecsöpögtetjük. Most következik a csapatépítő tréningnek is tökéletes türelemjáték: a mandulákat ujjainkkal gyengéden összenyomva a belső részt könnyedén kipattintjuk a puha héjból. Vigyázzunk, a magok könnyen elrepülnek!

A megtisztított mandulabelet pár csepp vízzel és ízlés szerinti sóval jól összegyúrjuk, majd lapos tepsibe helyezett sütőpapíron szétterítjük. 160 fokra előmelegített sütőbe toljuk, felső sütéssel, légkeveréssel pirítjuk. Néhány perc múlva kivesszük és megkeverjük. Folytonos figyelés mellett a szemeket szép világosbarnára pirítjuk.

Tálkára rakjuk és már fogyasztható is. A leginkább balatoni, száraz fehérbor illik hozzá. Amikor kihűlt, jól zárható, széles szájú üvegbe rakhatjuk, így sokáig eltartható, bár ritkán fordul elő, hogy a finom nassolnivaló nem fogy el rövid időn belül. Ha formás üvegbe rakjuk és szépen feldíszítjük, apró ajándéknak is megállja a helyét.