Korai felismeréssel megelőzhetők a felnőttkori mozgásszervi rendellenességek

Optimális esetben a várandósság és a szülés problémamentes, rendben zajlik a gyermek mozgásfejlődése, az idegrendszer és az izomrendszer össz­hangban működik. Felléphetnek azonban problémák már a szülés előtt, adódhatnak komplikációk a szüléskor és nehézségek a születés után, amelyek nyomán károsodások – például enyhe, közepes és súlyos agyi oxigénhiány – alakulhatnak ki.

Ezek nemegyszer az idegrendszer komplex érését, gyakran a megfelelő mozgásfejlődést veszélyeztetik. Ha a várandósság és a szülés gond nélkül történik, akkor sem ritkák a különböző méhen belüli tartási rend­ellenességek, a születés után szoptatási nehézségek, izomtónus-eltérések, amelyek mind a mozgásfejlődés megkésését okozzák, sorolja dr. Hepp Balázs, és hangsúlyozza: ha egy gyermek teljesen egészségesen született, akkor is szükség van ortopédiai szűrésre a születés után.

– Az már rögtön a születés után látható, ha a gyermeknek valamilyen végtag-tengelyeltérése, -deformitása van. Meg kell keresni az okot, ha például egy egész végtag hiányzik, vagy egy végtag kórosan fejlődik, akkor meg kell állapítani, hogy csak elszigetelt jelenségről van-e szó, vagy valamilyen szindróma részjelenségéről. (Gyakran komolyabb betegség egyik résztünete a végtagfejlődési rendellenesség.) A 3–6 hetes, majd 3 hónapos korban végzett szűrésen kiemelt figyelem jut a csípő- és lábtartásra, de a csecsemőt tetőtől talpig – kutacstól kis lábujjig – átvizsgáljuk. Akinek a családjában előfordult csípőficam, vagy farfekvéssel született, esetleg nagy volt a születési súlya (4200 gramm felett), az a rizikócsoportba tartozik, nála az ultrahangos csípővizsgálat elengedhetetlen. A csípő ultrahangvizsgálatával a veleszületett csípőficamot vagy a csípő esetleges érési elmaradását szűrjük ki. A lehetséges lábdeformitásokat is vizsgáljuk, a szükséges kezelésről döntünk. Speciális külső eszközökkel még korrigálható és helyrehozható a csípőízület, és elkerülhető a csípőficam kialakulása. Külső rögzítővel vagy enyhébb esetekben terpeszpelenkával rögzítik a csípőt úgy, hogy jó irányba tereljük a fejlődését. Ráadásul az ultrahangvizsgálattal az úgynevezett néma, tünetet nem mutató esetek is felszínre kerülhetnek. Viszonylag gyakori tartási rendellenesség a dongaláb vagy a felcsapott láb. Ilyenkor a hordó dongájához hasonló alakzatot vesz fel a láb. Befelé fordulnak a lábfejek, a súly a lábujjakra nehezedik, a sarok nem vagy alig érinti a talajt, súlyosabb esetben a beteg a külső talpélen jár. Hogy ne vezessen további problémákhoz, feltétlenül gyógyítani kell. A terápia – gyógy­tornával, gipszkezeléssel – a kezdeti stádiumban sikeres, súlyosabb esetekben műtéttel korrigálható – magyarázza az orvos. És nem győzi ismételni: nagyon komolyan kell venni, soha nem szabad bagatellizálni a gyerekeknél a mozgásszervi panaszokat. Lényeges a szűrés: ritkán találnak ugyan eltérést, de ha igen, abból óriásit profitál az egyén, a család és a társadalom is. Ha időben történik meg a szakorvosi vizsgálat, és kezdődik meg a kezelés, akkor a kialakulóban lévő betegségek a legtöbb esetben gyógyíthatók. Jó esetben amikorra a gyermek feláll vagy elindul, egészséges végtagi struktúra alakul ki.

Azoknál a csecsemőknél, akiknél a mozgásfejlődés nem a koruknak megfelelő, feltétlenül szükség lenne a DSGM-szakgyógytornász által végzett vizsgálatra (állapotfelmérésre), és ha szükséges a kezelés, késlekedés nélkül elkezdeni azt Dévény Anna speciális módszerével, mondja Lukács Szabina. A DSGM-szakgyógy­tornászok a tünettan alapján megállapítják a mozgásprobléma jeleit és fokát a speciális manuális technikával (SMT), amely direkt idegrendszeri stimulációt jelent, beindítják a helyes működést, és megindul a mozgásfejlődés – azaz először működővé kell tenni a nem működőt, ez gyógyítást jelent. A már működő funkció további finomítása (például hidroterápiával, tornával) pedig a fejlesztés.

Ahogy az a módszer bemutatására szolgáló honlapon szerepel, a speciális manuális technikával való kezelés gyógyító hatása az összes mozgássérülés esetén – beleértve az ortopédiát és reumatológiát is – rendkívül hatékony: olyan kórképben – a szülési sérülések minél korábbi kezelésével – tud teljes gyógyulást felmutatni, amely eddig az egész világon megoldatlan volt. A baleseti sérültek SMT-kezelésével pedig felére csökkenthető a rehabilitációs idő, és minőségi mozgás érhető el. A Dévény speciális manuális technika-gimnasztika módszer (DSGM) szerint a gyógyulás a szabályos, teljes körű mozgásrehabilitációt jelenti. Visszatérve a csecsemőkre: a kérdésre, hogy milyen jelek utalhatnak a kezelés szükségességére, Lukács Szabina úgy felel:

– Ha a csecsemőnek szopási nehézsége van, ha egyoldalas fejtartást vesz fel, C alakban fekszik („kiflizik”), ha nem szeret hason fekve lenni, három hónaposan nem tartja a fejét, hirtelen visszaejti a matracra, vagy hason fekvésből nem tudja letenni, vagy csak az arcára teszi le a fejét. Ha ölben tartva vagy hason fekve a fejét hátrafeszíti, ha szinte „kifolyik” a szülő kezéből, vagy éppen ellenkezőleg, a törzsét, végtagjait feszíti, a karjai nehezen emelhetők. Ezekben az esetekben nem érdemes várakozni – hangsúlyozza a szakember, hozzáfűzve, hogy egy ideje lehetőség van részben egészségbiztosítási támogatás mellett is igénybe venni a terápiát.

– Sokszor mondjuk egy gyerekre, hogy ügyetlen, vagy nehezen tanul meg biciklizni, tartási vagy éppen logopédiai probléma jelentkezik nála. Ezek alakulhatnak az újszülöttkori kezeletlen tartási aszimmetriából (például egyoldalas fejtartás) vagy az izomtónus zavaraiból. Aki teheti, a csecsemője 3–6 hónapos kora között keressen fel egy DSGM-szakgyógytornászt, bár nem kötelező, a szűrés létfontosságú lenne. Ha 5 hónapos koruk előtt szakgyógy­tornász keze alá kerülnek a gyerekek, a kezelések 80 százalékában teljes a gyógyulás. Az időben elkezdett kezelések számos később esetleg jelentkező problémát megelőznek – mondja. Egy­előre utópisztikus álmát is említi: a 3, 6, 9 hónapos státuszvizsgálatokon lehessen jelen egy gyógytornász is, aki a mozgásvizsgálatot végzi.

A sorozatot folytatjuk. A következő időszak a járás kezdetétől, nagyjából 10 hónapos, egyéves kortól indul. Ebben a fejlődési szakaszban kiemelt figyelmet kell fordítani a lábproblémákra.