Pelus és nyakkendő, avagy apának lenni

Mit keres ezen a konferencián egy római katolikus, cölibátusban élő pap, akinek biológiai értelemben nincs saját családja? – tette fel a kérdést Bese Gergő iskolalelkész. Majd kifejtette: fontosnak tartja, hogy a katolikus egyház részéről is merjünk a gyermeknevelésről, a családról, az apák szerepéről beszélni.

– Számunkra a legszentebb egység a család, férfi és nő szeretetközössége, melynek legnagyobb ajándéka a gyermek. A gyermekek elfogadása és a test, a szellem nevelése mellett a lélekre való odafigyelést is be kell illeszteni azokba a pillérekbe, amelyek az egészséges neveléshez szükséges. A hármas egység adja, hogy valaki épen-egészségesen legyen a jövő társadalmának formálója.

Sajnos a 21. században egyre kevesebb hangsúlyt fektetnek arra a családok, hogy a hármasság épségben meglegyen. Hogyan is tehetnék meg, amikor valaki hiányzik a családból? Ha egyedül marad a szülő, számos olyan problémával találkozik, amelyre nehezen találja meg a választ a kortárs közösségben.

Az anyákban sokszor belső ellenállás is van, hogy a férfiszerep megjelenjen a nevelésben, mint erős férfikép és férfikéz. Az iskolalelkész feladata a tanítási órákon az is, hogy a gyerekekhez férfiként, támaszként odalépve beszéljen. Ha sikerül bizalmi kapcsolatot kialakítani, ha a gyerekek mernek kérdezni, ha odafordulnak az élet nagy dolgaival a felnőtthöz, abból el lehet kezdeni építkezni. Máskülönben az online térben érdeklődnek – sokszor téves választ kapnak, és olyan folyóba terelődhetnek, amelyben nagy a sodrás.

Cél, hogy a jövő édesapái, édesanyái olyan lelki tartalommal gyarapodva nőjenek fel, hogy az élet és a világ kihívásaira hiteles válaszokat tudjanak adni. Papként sokszor azt kell pótolnia a kamaszok életében, ami pótolhatatlan: az apai, férfi mintákat – hallottuk tőle.

– Az egészséges fejlődés szempontjából az az optimális, ha a lány- és a fiúgyerekek egyaránt látnak követendő női és férfi mintát is maguk előtt. Nem új dolog apának lenni. Csak azt kell tenni, amit több ezer éven át tettünk. Nélkülözhetetlenek az apák. Menjünk haza, és tegyük értelmessé az életünket – így lelkesítette a férfiakat, az apákat Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója. Az előadó a férfiértékek közé helyezte az apaságot. Azt tudatosította: ez az egyik legfontosabb dolog férfiéletükben. Nyakkendő és pelus – Pelenkázz, és tovább élsz! A konferencia címét, illetve Kopp Mária orvos, pszichológus mondatát bontotta ki. Azt mondta, ha nem tenné, azt hihetnénk: feminista kényszer van a férfiakon, hogy tegyenek már valamit a gyerekekért, ezért kell pelenkázni.

Holott a férfiak számára egészségvédő faktor, az egész életüknek értelmet ad, ha apaként, családi közegben jól tudnak teljesíteni. Minden negatív statisztikát férfiak vezetnek: korai halálozás, szenvedélybetegségek, szív- és érrendszeri betegségek. Nem csoda, hiszen kiégnek. Értelmetlen mókuskerékbe hajszolják magukat. Majdhogynem csak a munkahelyükön vannak jelen, ahol embertelen erőfeszítést tesznek. Kiesnek a családjukból, nem érzik, hogy van értelme annak, amit tesznek. Helyette azt, hogy nem is értékeli őket a feleségük, hogy nincs rájuk szükség – mondta.

A magazinokban ritkán esik szó az apák szerepéről. Ha a férfiak azt gondolják, kevés közük van a gyermekneveléshez, az azért lehet, mert egy olyan program áldozatai, amely azt mondja nekik – felemelni akarván a nőket –, hogy 5 ezer éve a nők dolga a gyereknevelés, és ezen most azért kell változtatni, mert a 21. századi nő dolgozni jár, neki sincs annyi ideje. Bedő Imre szerint végtelenül demoralizáló női munkának titulálni a gyerekekkel való foglalkozást, hiszen néhány évtizede is még nő és férfi munkája összeadódott, miközben a gyerekek végig ott voltak velük. A gyerekek cseperedtek, a férfiak végig részt vettek a nevelésükben, példát, mintát mutattak. Azóta távolodtak csak el a férfiak a családjuktól, mióta bekövetkezett a városiasodás. Pénzből tudunk mindent megoldani. Ez alakította át az időbeosztásunkat, ezért a férfiak inkább visszavonultak a munkahelyekre. Az utóbbi 40-50 év tehát csak kitérő a korábbi évezredekhez képest. Lássuk meg, mekkora hiányt okoz a férfiak jelenlétének hiánya, figyelmeztetett az előadó. Ha az apa jelen van, nagyon sok pozitívumot tud hozzátenni a családhoz. Ha ezt felismerjük, van mibe kapaszkodnunk. Tenni kell a dolgunkat a gyerekeink szeme láttára. A cselekvő férfi az igazi minta.

– Akinek családja van, tovább él, mert van értelme a létének. Arra születtünk, hogy a végtelent építsük aktuális láncszemekként. Erős láncszemek akarunk lenni. Ha ezt az átlagember meg tudja élni, már volt értelme az életének. Sajnos már több generáció életében nem vagy nem megfelelő minőségben volt jelen az apa, ami komoly lenyomatot hagyott. Kérdés, hogy most megtaláljuk-e a városi utunkat. Olyan apák leszünk-e, akik ezt tudatosan a kezükbe tudják venni – fogalmazta meg az előadó.

– Az apává válás nehéz – nincsenek otthon férfiminták, elvesztették a férfiak a tudást, hogyan kell nevelni a fiúkat. A férfivá válás útjának végcélja több ezer éven át az volt, hogy családi felelősségvállalásra neveljék a férfit. Ez a tudás elveszett. A fiúkat erre külön kell nevelni – amiben szerepük van a nőknek is. Első a család – ez szüli meg az apaszerepet.