A gyermek így látja! – Családrajz: árulkodik a szereplők sorrendje és a kidolgozottság is

Szabó Dorottya kutatásaiban a szülő-gyermek kapcsolatot és annak hatásait vizsgálta az óvodáskorú gyerekek szociális, emocionális és kognitív fejlődésére. Anyai és apai oldalról is feltárta a kötődés minőségét, és, hogy ez miként befolyásolja a 3–6 évesek fejlődését és későbbi életüket. Kvalitatív (minőségi), empirikus (tapasztalati úton történő) kismintás kutatást végzett, amelybe harminc óvodást vont be. A téma feldolgozásához széles körben használt kutatási módszereket. Komplex kutatásának részeként alkalmazta a gyermekrajzok elemzését.

– A családrajz a 3–6 éves gyerekek körében a leggyakrabban alkalmazott rajzos diagnosztikai módszer, nagy szerepe van az esetleges családi konfliktusok feltárásában. Adhat általános képet, de önmagában kevés ahhoz, hogy kutatási eredményeket lehessen leszűrni. Egyetlen családrajzot elemezve nincs jogunk például azt mondani, hogy az adott gyermek bizonytalanul kötődik az édesanyjához – mondja Dorottya. Hozzáteszi még: a családrajz pszichológiai értelemben a gyerekek érzelmi világának a tükre, kiegészíti, esetleg helyettesíti a verbális közléseiket. Nagyon sok gyermeki emóciót le lehet róla olvasni, ám a szülőket óva inti attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le egy rajzból.

– Általánosságban elmondható, hogy a rajzon az óvodás aktuális hangulata, érzelmi állapota jelenik meg, megmutatja a gyermek családban elfoglalt helyét, kapcsolatát a családtagokkal. A rajzlap értelmezhető szociális mezőként, amelyen megjelenhetnek a környezettel fennálló kapcsolatok problémái. Árulkodó, hogy milyen színeket választ, mekkorára rajzolja a figurákat, milyen az alakok elhelyezkedése, sorrendje, az arckifejezések, milyen stílusban és részletgazdagsággal rajzol, valakit kifelejt-e a rajzból. Használ-e járulékos elemeket, például napot, felhőt, fát, virágot, madarakat. Van-e a családtagok között testi kontaktus, interakció. A rajz segítségével kimutatható a család esetleges működési zavara.

Rajzold le a családodat! – ezt az instrukciót kapták azok az óvodások, akiknek a rajzait kérésünkre elemezte Dorottya. Két szélsőséget mutatott meg.

Egy négyéves kisfiú családrajzán erősen konfliktusos anya-gyermek kapcsolat látszik. Zavaros a kép, a figurák ábrázolása kezdetleges. Az alakok kidolgozatlanok, a végtagjaik is kezdetlegesek. Egyáltalán nem magabiztosak, sőt tehetetlenek, nem tudják irányítani az életüket. A rajz közepére a nagypapáját rajzolta a kisfiú. Mellé két oldalra a nagymamáját és önmagát. A három figura között van kapcsolat, ők alkotják a rajz gerincét. Kitüntetett szerepű a bal felső sarokban a dédi. Dorottya azt mondja, ezzel be is fejezte a rajzot a gyermek. A kérdésre: „Anya hol van?” azt válaszolta: van az is, lerajzolom jó nagy szájjal, mert állandóan kiabál velünk. Lerajzolta még az öccsét és a húgát is, ők a lapon fent kaptak helyet. Anya kiszorítva, marginális helyre került, legkisebbként. Nem ő az a személy, aki hátteret és biztonságos kötődést tudna adni. A rajzon látszik, hogy a kisfiú, ha akarná, se tudná elérni az édesanyját, annyira távol vannak egymástól. Apa nincs a képen. Apatudata sincs, derült ki a többi érzelemvizsgálatból is. A kisfiú a nagyszülőkhöz kötődik.

Ennek ellentéte egy hatéves kislány családrajza. Első ránézésre is nagyon pozitív képet sugároz. Mindenki jó kedélyű, vidám a rajzon. A figurák kidolgozottak, derűsek, látszik, hogy kapcsolat van köztük, a családtagok állnak egymás mellett, a gyermek elmondása szerint fogják egymás kezét. A családtagok között hierarchia is van. A gyerek érzékeli, hogy anyának, apának, neki és bátyjának mi a szerepe a családban. A színek kellemesek, az alakok arányosak. Az anya meghatározó szerepű a képen. Díszes a ruhája, szívecske van rajta, gyöngysort és fülbevalót visel. Az életben az anya szolid, visszahúzódó.

A járulékos elemek azért szerepelnek rajta, mert ezzel érzékelteti a rajz készítője az anya fontosságát, kitüntetett szerepét. A járulékos elemek: a füstölő kéményű ház igazi otthon; a nap, fa, mókus, pillangók, madarak, fű ábrázolása mindig pozitivitásra, biztos háttérre, harmonikus családra utal. A fának van odúja és a felhők sem hiányoznak – vannak tehát sérelmek is, de ez nem azt jelenti, hogy érzelmileg sérült a gyerek. A felhő is jelzésértékű: biztos fészek a családom, de kisebb-nagyobb konfliktusok előfordulnak.

Végül még egy negatív példát mutatott: egy ötéves kisfiú a rajzán határozott fekete vonallal választotta el az apát, és óriási karakternek ábrázolta feketén satírozva, ami arról vall, hogy a jelenléte erősen rányomja a bélyegét a gyerek életére. Fekete a fű, a felhő és fekete eső esik. Baloldalra az édesanyját rajzolta le, akiről elmondta, hogy nagyon szomorú, mert az apa folyamatosan kiabál vele, és néha megüti. Az édesanyja mellé szorosan saját magát rajzolta: „Én az anya mellett vagyok, sosem megyek el mellőle, mert anyát nagyon szeretem, de apát nem.

Azt akarom, hogy mosolyogjon anya, és ne legyen szomorú apa miatt. Ha anya szomorú, én is az leszek. Apát messze rajzolom anyától meg tőlem, hogy ne tudjon minket bántani. Jó nagy szájat rajzolok neki, mert állandóan kiabál, főleg, ha valami nem úgy van, ahogy akarja”. A rajzon mindenki rosszkedvű, anya fásult. A további érzelemvizsgálatokban a kisfiú által elmondottak ugyanezt támasztották alá.