Ha nincs kiről gondoskodni, és már nem lehet irányítani sem

2021.01.01. 15:30

A fiatal felnőttek családból való kirepülése természetes folyamat

A fiatal felnőttek családból való kirepülése természetes folyamat, ami azonban konfliktusokkal, veszteségélménnyel járhat. Dr. Pachner Orsolya pszichológussal a leválás okozta krízishelyzetet és a gyakran jelentkező üres fészek szindrómát is körbejártuk.

Tóth Kata

Fotó: Shutterstock

A szülő-gyermek kapcsolat állandóan alakul, érzelmi és fizikai leválások sora kíséri. A serdülőkori lázadás például látványos és nagy lépés, az elválasztás élményét azonban már jóval korábban átéli például a szoptató édesanya. (Csecsemőkorban szimbiózis van az anya és gyermeke között: az elválasztás nehezebb lehet az anyának, mint a gyermeknek.) A fejlődésben, önállósodásban újabb mérföldkő, amikor intézménybe – bölcsődébe, óvodába – kerül a gyermek. A végleges ifjúkori leválás drasztikusabb a többinél: az új elköteleződés, saját család vagy független élet kialakításához teljes átalakulás, változás szükséges. Nincsenek meg a korábbi kis kapaszkodók, az, hogy egyes dolgokban még a szülőkre szorul a fiatal, hanem önállóan megáll a lábán – magyarázza a pszichológus.

A kérdésre, hogy miért mondunk le nehezen gondoskodó szerepünkről, miben nyilvánul meg a feladatvesztettség, és fel lehet-e készülni tudatosan a leválásra, így felel:

– Hosszú évek alatt dolgozza ki szülői szerepeit az anya és az apa. Ezek egyik része a gondoskodás, de ott van a kontrollálás szerepe is, hiszen sokáig a szülők döntenek a gyerekeket érintő fontos kérdésekről. Éppen ezt a kettőt veszíti el a szülő: nincs kiről gondoskodni, és a gyermek életét nem befolyásolhatja úgy, mint eddig. Hogy ezt megkönnyítsük/elviselhetőbbé tegyük, a kulcs a fokozatosságban van, és abban, hogy a családról való leválás nem az első és egyetlen nagy feladat. Az elszakadással járó krízisre, a családi viszonyok megváltozására lehet és érdemes is készülni. Azoknak igazán nehéz a fiatal felnőtteket kiengedni a fészekből, akik a korábbi leválási időszakokat is problémásan, hiányként élték meg. Természetes, hogy mindenkiben marad veszteségélmény, amikor befejez egy feladatot, ám fontos, hogy ebből tudjanak váltani. Szülői szerepük mellett megtalálják azokat a pontokat az életükben, amelyekbe át tudják forgatni az időt és az energiát, ami a gyereknevelés után adódik. Ilyen lehet egy kreatív hobbi, a munka, állandó elfoglaltságként a sport vagy akár az önkéntes munka. Pozitív növekedést jelent a tartós párkapcsolat, vagy ha az egyéb társas kapcsolatok felélénkülnek. A változás ahhoz mérhető, mint amikor valakiből szülő lesz. Ott is hatalmas szerepváltásra van szükség. Amikor a fiatal felnőtt elhagyja a szülői házat, ennek a fordítottja történik. Sokszor az élethelyzet egybeesik azzal, amikor a nagyszülők gondoskodásra szorulnak – ide például át lehet csoportosítani a gondoskodó energiákat. A szülő a gyermekétől függetlenül lehet életközépi krízisben vagy az időskor küszöbén. Ezek egymásra is rakódhatnak, amikor éppen szárnyát bontogatja a gyerek. Azzal is együtt állhat a kirepülés, hogy nagyszülőkké válnak. Ilyenkor az unokákra csoportosíthatják át az időt, energiát, ami nagy lendületet adhat az üres fészek szindrómás szülőnek, házaspárnak – mondja Pachner Orsolya.

Nemcsak a gyerek nevelésének hiánya mutatkozik meg, amikor a fiatalok kirepülnek, hanem felvetődik a kérdés: miért is lakunk egy házban? Ideális esetben ha magára marad a házaspár, a férfi és a nő ismét egymás felé fordul, megújulhat a házastársi kapcsolat. Ahol kevésbé biztosak az alapok, ott ellenkezőleg: a felszínre jönnek a gondok, kiürül a kapcsolat. A házaspár rádöbben: a gyermekük volt az egyetlen összetartó kapocs, és hirtelen nem tudnak mit kezdeni egymással. Az üres fészek szindróma azoknál jelenik meg hangsúlyosabban, akiknek a szülőség volt az elsődleges, mondhatni egyetlen szerepük.

A pszichológus hangsúlyozza: nem veszik el azzal valaki szülőnek lenni, ha elköltözik a gyereke. És azt javasolja: ahogy egyre kevesebb szerepe van a szülőnek a gyereke életében, próbáljon a háttérből figyelni, fokozatosan hátralépni. (A témát folytatjuk.)

Kiemelt képünkön: Ahogy kevesebb szerepe van a szülőnek a gyereke életében, próbáljon hátralépni

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában