Vidám időszak a farsang, ami most nehezen megvalósítható

A vízkereszttől a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig (az idén február 17-ére esik) tartó időszak a tél zárása, amit – jó esetben – megtölt a vigasság, a jókedv. A farsang a közösségi élmények, a táncmulatságok, bálok, rendezvények ideje, régen ilyenkor tartották a legtöbb lakodalmat a falvakban. A tavaszt is köszönti ez a periódus – a lényege a sok közös nevetés, a sok szín. – A farsang két komoly, elmélyült ünnepkör között foglal helyet, az egyik a karácsony, a másik a húsvét. Mindkettőt befelé fordulással, lemondással járó böjti időszak előzi meg, közéjük ékelődik a hangos, zajos farsang, amivel sokan egyre nehezebben tudnak azonosulni, hiszen a kitárulkozásról szól. A közösségi médiában látszólag megosztunk magunkról mindent, mégis egyre bizonytalanabbak vagyunk, a mélységeinket egyre kevésbé merjük megmutatni. A farsang éppen ezt a pólust képviselheti – fogalmaz ­Vanda. Szerinte szülőként először magunkban kell tisztáznunk: nekünk mit jelent az ünnep. Utána tudjuk ezt hitelesen, önazonosan a gyerekek felé is képviselni. A farsang karikírozás is: vizsgáljuk meg, milyen rossz tulajdonságunk van, amitől szívesen megszabadulnánk. Kinevethetjük magunkat és a helyzetet is, amiben vagyunk. Beöltözhetünk valami olyannak, ami kinagyítja, amit nem szeretünk magunkban.

Klasszikusan vidám, felszabadult ez az időszak, ami a jelen helyzetben nehezen megvalósítható, de éppen az előzőek miatt van szükségünk rá – mondja. Véleménye szerint a gyerekeknek sem jó, ha elmarad – az intézmények, ha tudnak, találjanak alkalmat egy kis ünneplésre.

– A sok komolyság, a nehéz helyzet átszivárog a gyermekek életébe is. A farsangi alkalom felszabadítja őket. Hadd mulassanak, táncoljanak, és zenéljenek ritmushangszereken vagy akár felfordított fazekakon. Az éneklésen nagy hangsúly van: amikor az ember énekel, nem fél. Otthon is elővehetjük a farsangi dalokat, amiket óvodás korunkban énekeltünk.

És mi legyen a jelmezzel? – A felnőtteknél csak lehetőség beöltözés – akár otthon, családi körben is keríthetünk alkalmat egy farsangfarka mulatságra fánksütéssel, énekléssel össze­kötve. A kisgyerekekre, hét­éves korig egy jelképes jelmez elég. A kislányoknál természetes, hogy hercegnők akarnak lenni: számukra ez egy idea, követési minta. De lehetnek virágáruslányok kis köténnyel, vesszőfonott kosárral. A kisfiúk koronával és fakarddal máris a legkisebb királyfinak érzik magukat. Ha apának olyan szakmája van, amivel azonosulhatnak, lehet belőlük asztalos, ács, mentő, orvos; egy karddal és pajzzsal hős lovag. Az arcfestést és az álarcot sem kell erőltetni. A kevesebb több elve érvényesüljön. A kisgyerekeknek még nincs énhatárérzésük. Szimbiózisban élnek a környezettel, nyitott érzékszervekkel tapogatják le a világot. Ha rájuk adunk egy teljes testet borító jelmezt és még álarcot is, ne csodálkozzunk, ha ezzel teljesen azonosulnak. Tigrisjelmezben elképzelhető, hogy húsz perc múlva megvadulva a csilláron lógnak, az asztalon ugrálnak.

A tavasz közeledtét is jelzi a farsang: Vanda szerint lehetőségként, reményteli időszakként is tekinthetünk rá. Tavasszal minden megújul, talán mi is kilábalunk abból, ami mögöttünk van, és reménnyel tudunk nézni arra, ami előttünk áll.

A farsang felhívás is a természettel együtt való megújulásra. A gyerekekkel ezt úgy érzékeltethetjük, ha gyakran megyünk ki a kertbe, a természetbe, megnézzük a kibújó virágokat, a rügyeket. Közben nem baj, ha látják, hogy anyának, apának – a felnőttvilágnak – most nehéz időszaka van. – Mi felnőttek is megfontolhatjuk, hogyan tudunk tudatosan elindulni egy új úton, hogyan tudjuk élettel telíteni a hagyományt, hogy az a 21. században is élő és hiteles legyen.