Frissen Vasból

2021.04.17. 16:10

A Szombathelyen élő Horváth Ádámnak a zumba nem csak hobbi, hanem valódi hivatás

A tapolcai születésű Horváth Ádám húsz éve él a vasi megyeszékhelyen és bő tíz éve foglalkozik zumbával. A zenés mozgásforma nem csak hobbi, valódi hivatás és életmód számára. A koronavírus- járvány miatt, sok más területeken dolgozóhoz hasonlóan, átállt az online órák tartására, az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól is kérdeztük.

Tóth Dóra

Fotó: VN/Horváth Ádám

Bár a mozgás már korábban is része volt az életének, a zumbával való találkozása tulajdonképpen egy véletlennek köszönhető. Az akkor még irodistaként dolgozó Ádám ugyanis nagy változást szeretett volna az életében, és mivel már akkor latin versenytáncolt, egy barátja javasolta neki ezt a mozgásformát.

– 2010 szeptemberében szereztem meg az oktatói végzettséget, azóta pedig tényleg az életem szerves része. Nemcsak a nagyközönségnek és gyerekeknek tartok órát, hanem más oktatóknak is tartok továbbképzéseket, 2012-ben ugyanis egy pályázattal mestertréner, azaz jammer lettem – meséli az egyébként egy művészeti iskolában táncpedagógusként is tevékenykedő Ádám.

Hiába azonban az elhivatottság, a koronavírus az ő életébe is beleszólt. Mint meséli, tavaly márciusban éppen egy gyerekeknek tartott zumbaórára készült fel, amikor telefont kapott a helyszínről, hogy a bezárások miatt sajnos nincs lehetőség a foglalkozás megtartására, így körülbelül két hónap szünet következett a személyes órákban.

– Alkalmazkodni kellett, így áttértem az online foglalkozások tartására, az elején pedig kifejezetten izgalmas opció volt számomra – mondja, hozzátéve: a heti körülbelül háromszori órákon teljes létszám volt kezdetben, huszonöt-harminc ember is csatlakozott akár.

A virtuális újdonságnak az izgalom mellett más pozitív hatása is volt: már nem csak magyarok, hanem külföldiek is becsatlakoztak egy-egy foglalkozásra, Ádám pedig maga is több határon túli ismerős zumbaoktató óráját látogathatta az internet segítségével.

– Volt olyan újként csatlakozó vendégem, aki Kanadából, Dél-Afrikából vagy Dél-Koreából jelentkezett be, hiszen a virtuális térben már nem okozott gondot a távolság – osztja meg tapasztalatait, hozzáfűzve, az online oktatás neki is ismeretlen terep volt addig, és időbe telt a berendezkedés. Mint mondja, ez egy tanulási folyamat volt, be kellett szerezni a különböző eszközöket, például minőségi kamerát és lámpákat, valamint meg kellett találni a megfelelő beállításokat is.

– Egy biztos, bármennyire is sikerül átültetni az órákat egy videóhívásba, a személyes találkozást semmiképpen sem pótolhatja – jegyzi meg. – Az órák előtt és után mindig szakítottunk időt a kötetlen beszélgetésre, barátságok is kialakultak így, ennek ellenére igyekeztünk a legtöbbet kihozni a helyzetből.

A májusi enyhítések után szerencsére volt lehetőség a személyes találkozásra. Ádám elmondja, érezhető volt, hogy már mindenki „ki volt éhezve” a közös órákra, nagy löketet adtak mindenkinek a szabadtéri foglalkozások, hiszen nemcsak fizikailag, de szociális és lelki értelemben is szükségünk van „karbantartásra”. Mint megjegyzi, egy-egy ilyen alkalom sokszor nem is csak óra, hanem közös mókázás. Később visszatértek a terembe is, ezzel pedig viszszatér a teljes élmény, a parkettel és tükörrel. Emellett nyáron a gyerektáborokat is újra tudta indítani. Ez azért volt fontos, mert a kisebbeknél sajnos nem működött a videón keresztüli edzés, a személyes kontakt és a játék fontos eleme volt ezeknek a foglalkozásoknak.

– A novemberi zárás sajnos rányomta a bélyegét az emberek hangulatára, én is érzem, hogy több a negatív gondolat. A legnehezebb dolog talán az egyensúly megtalálása, a magánélet és a munka elkülönítése az otthoni környezetben, és sokaknak ez nem sikerül. Ahogy a májusi nyitás utáni reakció, ez a fásultság is hangsúlyozza, szükség van a mozgásra, a személyes kapcsolatok és a lelkünk ápolására is, most talán még nagyobb odafigyeléssel, mint eddig – jegyzi meg Ádám.

Elmeséli, hogy nagyon hiányzik a vendégeivel való találkozás, emellett pedig az utazás a külföldi helyszínekre. Korábban oktatóként sokszor hívták más országokba, az ilyen alkalmakat pedig összekötötték a családi kikapcsolódással és programokkal is. A foglalkozások után mindig beiktattak egy-egy városnézést, ismerkedést a helyiekkel és a kultúrával.

Barátai is vannak külföldön, emiatt Olaszország és Németország különösen kedvelt célpontjai voltak. Hozzáteszi: hiába a bezártság, azért van jó is a rosszban, hiszen a márciustól kezdődő otthonlét miatt rengeteget tud foglalkozni kislányával egész nap.

– Másként nem lenne lehetőségem rá, hogy ennyi időt tölthessek vele, ezt mindenképpen a pozitívumok listájához adnám hozzá – emeli ki. – Emellett belekezdtem egy funkcionális tréningbe, heti kétszer online „találkozunk” egy edzővel. Korábban nem biztos, hogy nekiálltam volna, de most lehetőségem és időm is van rá – mondja, hozzátéve: szerencsére minden eszközt be tudott szerezni, így ez sem hátráltatja a megvalósításban.

Ádám zárásként még elmondja, hogy bár borzasztóan várja a nyitást, ha más miatt nem is, de a külföldi vendégei miatt elképzelhetőnek tartja, hogy a későbbiekben is tart majd online foglalkozásokat.

Kiemelt képünkön: Horváth Ádámnak hiányoznak a vendégei és külföldi barátai, sok embert ismert meg a sportágnak köszönhetően

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában