Szendi Péter alkonyati felvételei csöndes, lassú sétára hívnak: Induljunk hát el! - fotók

„A tengerbe most hanyatlik a nap, / Most fut a leggyorsabban a vonatunk, / Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: Megáldalak.” A vonat kattogása föloldódik az idő és a tér játékában: nem lehet tudni, hogy távolodunk vagy közeledünk – és vajon honnan, hová. A minden bűn alól föloldozó isteni mozdulat simogatássá válik, az emlékezés jótékony félálmában jóra fordul a rossz is. 

De az Áldásadás... mellé egyszer csak beszüremkedik a világ legkegyetlenebb szerelmes verse, persze Adytól: „Törjön százegyszer százszor-tört varázs. Hát elbocsátlak még egyszer…” Az alkonyat képein minden az elbocsátásról beszél, de nincs ebben kegyetlenség, inkább szelídség, fájdalom – vagy csak jóindulatú közöny, a természeté.

 Minden más az emberi pillantáson múlik. Hogy meglátja-e a tövist a nap feje körül. Hogy elcsípi-e a pihék szállongását – és a pillanatot, amikor a lenyugvó nap a víz tükrében még egyszer megnézi magát. A vizekbe most hanyatlik a nap, most fut leggyorsabban a vonatunk. Most jön a legtöbb nagy emlékezés. Most kéne megállni, szétnézni kicsit. Egésszé tenni a félálmokat.