A Serényi Zsolt és Vajtó Laci gastrostandup páros tűzbe hozta a büki közönséget

Gastrostandup – így nevezték el műfajukat a vendégek, amit Serényi Zsolt így ír körül:

– Én főzök, Laci pedig dumál és kuktáskodik. Nem mi találtuk ki ezt a műfajt, de igyekszünk jó minőségben űzni. Az emberek általában szeretik jól érezni magukat. Az étel elfogyasztása önmagában pozitív élmény. Mi arra törekszünk, hogy a színpadon a közös főzés se legyen unalmas. Azt próbáljuk megmutatni, hogy az ételkészítésnek is könnyed, örömet szerző tevékenységnek kellene lennie a hétköznapokban is.

A gasztropáros oktató-nevelő tevékenységének középpontjában egyszerűen beszerezhető, olcsó alapanyagok állnak, amelyekből éppúgy készíthetünk izgalmas, fi nom fogásokat, mint az extra hozzávalókból. Ami pedig a produkció fénypontja: a televíziós főzőműsorokkal ellentétben az élő gasztronómiai show-ban a közönség nemcsak a nyálát csorgatja, hanem meg is kóstolhatja az elkészült ételeket. Sőt, a vállalkozó kedvűek egy-egy művelet erejéig be is szállhatnak a főzésbe.

Serényi Zsolt egy pit boxnak nevezett szabad tűzi berendezést hozott magával, aminek az ételkészítés során nem kevés szerep jutott. Ez a szerkezet viszont mindjárt alkalmat is adott rá, hogy feltegyem azt a kérdést, ami már régóta fúrta az oldalamat: mi hát a különbség a grill és a barbecue között? Azt ugyanis a sztárséf már korábban egyértelművé tette, hogy a kettő nem egy és ugyanaz.

– Ott kezdődik, hogy nekem fontos, hogy tüzet kell rakni – magyarázza. – A tűz energiája hozzátartozik, annak benne kell lennie az ételben. Mindkét eljárással szabad tűz felett, faszénen készül az étel. A mi értelmezésünk szerint grillezéskor sugárzó hő felett, magas hőmérsékleten, frissen, rövid idő alatt sütjük meg az alapanyagot. Ezzel szemben a barbecue módszerrel egyenletesen alacsony hőmérsékleten, 110–130 fokon, lassan készül el az étel. Ez akár 5–15 óráig is eltarthat. Mivel itt csak egy óránk van, ezek szerint grillkaját fogunk csinálni!

Szabad tűz a húsoknak

Szabad tűzön Zsolt szerint elsősorban húsokat érdemes sütni, méghozzá alkalmasak erre az olcsóbb, de minőségi húsfajták: az oldalas, a lapocka, a szegy, az egész csirke, az egész pulykamell. Fűszerként a só és a bors nélkülözhetetlen, de tulajdonképpen nem is kell más. Az általa használt pácnak a cukor és a só az alapja, amivel a későbbiekben ki is vívta a hallgatóság megrökönyödését.

– A mi produkciónkban nem az a fontos, hogy tökéletes legyen az étel, hanem hogy a show szórakoztató legyen

– mondja, majd ezt mindjárt meg is cáfolja, hiszen az alapja az egésznek mégiscsak a főzés, ez adja a témát. És hogy miért férfi ak csinálják többnyire az ilyen show-műsorokat? Persze hogy azért, mert a férfi ak általában jobb szakácsok, a nők viszont jobban főznek. Megkérdeztem Vajtó Lacit is: tud-e főzni? Elárulta, tud, de míg Zsoltnak ez a hivatása, ő csak úgy innen-onnan, például főzőműsorokból szerezte a tudományát. Előfordult már, hogy kuktaként téves alapanyagot adott partnere keze alá, de Zsolt olyan ügyes, hogy akkor is vissza tudja hozni az ételt.

A röpke egy órába két húsétel és köret készítése fért bele, úgy, hogy azokat a közönség az utolsó falatig el is fogyasztotta – tehát a főzés valóban nem vett igénybe sok időt. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a két showmannek közben be nem állt a szája, egymásra licitálva pergették ki a poénokat. Rodolfo jutott eszembe, aki mindig azt mondta: csak a kezemet figyeljék, és közben észre se vettük, mikor tünteti el a pénztárcánkat. A séfpáros ennél azért valamivel nyíltabb lapokkal játszott: aki jól fi gyelt, az számos apró trükköt leshetett el a villámgyors műveletsor közben.

Számomra az egyik legnagyobb tanulság: a grillezett húst valóban nem kell órákig a parázs fölött aszalni. Serényi – ahogy ezt a mozdulatait közelről vevő kamera a kivetítőn is megjelenítette – csupán pár percre tette a tűz fölé a fűszerezett húsokat, rácson vagy nyársra fűzve. Ezalatt a csirkecomb vagy a sertéstarja már megkapja a füstösséget. Ez akkor is megmarad, ha a továbbiakban a húst a grillről levéve, serpenyőben puhítjuk készre. Az nem volt újdonság, hogy a citromlé már sütés nélkül is puhít a húson, az azonban igen, hogy nagy hiba túl korán megsózni a húst, mert dehidratálja, azaz szárazzá, rágóssá teszi. Valamennyien bajlódunk a nehezen kiüríthető műanyag palackokkal, szószosüvegekkel. A sztárséf ezt igen takarékosan úgy oldotta meg, hogy egy folyékony hozzávalóval – például a majonézesflakont olívaolajjal – megtöltve összerázta az edényt, amitől annak beltartalmát már tökéletesen ki lehetett önteni.

Ugyancsak tanulságos volt – bár ezt nem szívesen tanácsolom a férfiaknak, de azt hiszem, tipikus –, hogy a nehezebb és időigényesebb műveletekhez a vicces páros hölgyeket hívott fel a színpadra a közönség soraiból. Milyen szexi, milyen jópofa, milyen ügyes – poénkodtak, miközben azért a nehezét mégiscsak az asszonynéppel végeztették el. Na jó, megbocsátjuk nekik, mert a csirkecombfilé mac and cheese körettel és a tarja nyárson coleslaw salátával egyaránt igencsak fi nomra sikeredett!