Ma is minden katona a tarsolyában hordozza a marsallbotot – Ha elég kitartó, bárkiből bármi lehet

A megújuló honvédelmi rendszer fontos eleme a tartalékos rendszer, egyik formája az önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálat. A Vas megyeieket az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság 18. Kiképző századánál készítik fel a feladatokra Szombathelyen.

A nagyapja katonaruhás képét tartja a tárcájában

Győrff y Csaba (19) a premontrei gimnáziumba járt, „katonai osztályba”, ahol fegyverzettechnikát, térképészetet, elsősegélyt is tanult. A folytatást kereste, ezért jelentkezett önkéntes területvédelmi tartalékos katonának. Kilencéves kora óta sportlövő, így a honvédségnél már mesterlövész beosztást kaphatott. Ahogy mondja, a felkészítésen nagyon jó a csapat, a kiképzők szigorúan, de ha kell, humorral kezelik a helyzeteket. Önkéntesként már részt vett koszorúzáson, nagy büszkeség töltötte el, pont olyan volt, amilyennek képzelte, amikor még csak kívülről látta a díszlépésekkel közelítő katonákat. Az édesapjával együtt jelentkezett önkéntes tartalékosnak Kercza Szabolcs Áron (19), aki úszómesterként dolgozik. Amikor jelentkezett, az édesapja is elkísérte, és miközben a papírokat töltögették, az apuka úgy döntött, ketten vágnak bele. Az önkéntesek kiképzése húsz nap egy évre elosztva, vagyis tíz modul, ebből ötöt már el is végeztek. Szabolcsnak az a terve, hogy utána esetleg szerződéses katona lesz, de nincs kizárva a hivatásos katonaság sem, úgy véli, ez jó perspektíva számára. Tartalékosként lövész beosztást kapott, ami azért is érdekes, mert a nagyapja katonaruhás képét tartja a tárcájában, aki szintén lövész volt. A fi ú számára vonzó a határozottság, a kitartás, az önfegyelem – mindaz, amit a nagypapa képviselt. Szereti az egyenruhát, ami véleménye szerint pluszt ad az ember megjelenésének és a személyiségének is. Szabolcs nagy hatással van a közvetlen környezetére is: öt barátja jelentkezett utána, akik részt vesznek a szeptembertől induló kiképzésen.

Laikusok számára talán meglepő, hogy a honvédségben milyen sok nő teljesít szolgálatot.

Egyik közülük Szájer Anasztázia (40), aki eredetileg varrónő, de az volt az álma, hogy lövész lesz. 2002-ben sétált Kőszegen, és egy prospektust talált a földön, amin az állt: szerződéses katonát keresnek. Pár nap múlva meg is kötötte a szerződést Szombathelyen. Hódmezővásárhelyen kezdett lövészként, a laktanyában őrkutyásként őrizte a lőszerraktárakat, aztán híradós katona lett. Később jelentkezett misszióba, békefenntartóként teljesített szolgálatot Koszovóban. Miután hazajött, családot alapított, majd 2007- ben megszületett a kislánya, Auróra. Leszerelt. Pár év külföldi tartozódás után, 2010- ben családjával visszatért Vas megyébe. Önkéntes műveleti tartalékos lett, vállalt leltározást, épületügyeletet, társaival biztosította a lőteret, járőrözött a határon. – Tudtam, hogy Magyarországot védem, felemelő érzés volt. Amikor hívtak, hogy lennék-e szerződéses katona ismét, nem is gondolkodtam, igent mondtam. Nagy büszkeség számomra, hogy tehetek valamit a hazámért, hogy olyan tevékenységeket végezhetek, amelyek támogatják a haderőt – mondja.

Szép karriertörténet Németh István (40) főhadnagyé, aki hivatásos katonaként teljesít szolgálatot. Anno őrmesterként került ki az iskolából, most pedig századparancsnok-helyettes. – A kötődésem már az alapkiképzésen kialakult. Emlékszem, hogy 1996-ban végigizzadtuk a kemény ócsai kiképzést, de csapatélményt jelentett, és büszkeséget adott, hogy végig tudtuk csinálni. A Dunántúli Kiképző Központba kerültem sorkatonák kiképzésére, aztán több különböző helyőrségben teljesítettem szolgálatot kiképzőként. Szeretem, hogy olyan értékeket adok át, mint a tisztelet, a becsület, a rendszeretet, a tisztaság iránti igény, a bajtársiasság, a haza iránti elköteleződés. A legjobb volt azt látni, hogy a kisfi úkból férfi ak lesznek, és megállják a helyüket, mert megkapták a szükséges alapokat. Németh István szolgált külföldön békefenntartó misszióban a Sínai-félsziget északi területén, nem igazán békés környezetben, a Gázai övezet határán. A faladatai közé tartozott a konvojok kísérése, az embereket, élelmiszereket, fegyvereket szállító járművek ellenőrzése. Nem fenyegette őket közvetlen háborús kockázat, de a napi veszély szelleme áthatotta az életüket. Profeszszionális munkavégzésre volt szükség, és más lélekjelenlétre, mint a mindennapokban. – Hiszek abban, hogy tudok vigyázni magamra, és tudok gondoskodni a beosztottjaimról. Ezt a 21 év során szerzett, magabiztos tudás és tapasztalat alapján merem állítani. A kiképzések pont erre valók, hogy automatizált folyamatok induljanak be a tényleges veszélyhelyzetben minden élettani hatás (például megemelkedő vérnyomás, csőlátás) ellenére is. A misszió után Pápán kiképzési beosztott voltam, most Szombathelyen dolgozom. Hiszek abban is, hogy bárkiből bármi lehet, és „minden katona a tarsolyában hordozza a marsallbotot”, vagyis mindenki előtt ott áll az érvényesülés, a kiemelkedés lehetősége, ha elég kitartó.