Negyedannyi a táppénzes, mint harminc évvel ezelőtt

Míg a rendszerváltás után átlagosan több mint 270 ezren is táppénzen voltak naponta, addig 2016-ban már alig több mint 69 ezer volt azoknak a száma, akik otthon maradtak betegség miatt. Míg előbbi csaknem száz, utóbbi alig több mint 25 millió táppénzes napot jelentett évente. 2014 óta ugyan lassú emelkedés tapasztalható a táppénzesek számában, de még mindig kevesebb mint harmadannyian választják a nyugodt gyógyulást a munka helyett, mint évtizedekkel korábban – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból.

Vajon mi állhat a táppénzesek számának ilyen drasztikus csökkenésének hátterében?

Korábban többen csaltak a táppénzzel, vagy jobban figyeltek az emberek az egészségükre és inkább otthon gyógyultak, míg most félve attól, hogy elveszítik állásukat, inkább betegen is dolgoznak? Ennek némileg ellentmond, hogy a rendszerváltás utáni időszakban sokkal jobban kellett tartani attól, hogy valaki elveszíti a munkáját, mint most, amikor munkaerőhiány van. Akkoriban ráadásul a passzív táppénzt sokan kihasználták, mivel az rövid ideig menedék lehetett az állását veszített munkavállalónak. A passzív táppénz intézménye azonban már 2011 óta a múlté. Ez az egyik ok, hogy jóval kevesebb a táppénzes, mint korábban. Igaz 2015 óta már ismét több a táppénzes, mint 2011-ben, csakhogy a munkavállalók száma – ebből következően a jogosultak száma – is nőtt időközben több mint félmillióval. Ok lehet még az is, hogy régen megérte, manapság viszont kész ráfizetés táppénzre menni. Ez azonban nem igaz, illetve nem teljesen. A betegszabadság-kifizetés értékének az 1992-es szinthez viszonyított emelkedése folyamatosan a reálkereset emelkedése fölött állt, míg az egy táppénzes napra jutó kiadás reálértéke többnyire alatta maradt. Beszédes adat az is, hogy míg 1990-ben a munkavállalók között hat százalék volt a táppénzesek aránya, addig 2011 óta két százalék alatt van ez az arány.

Az adatokból így egyértelműen az szűrhető ki, hogy a szabályok szigorítása vezetett elsősorban a táppénzesek számának drasztikus csökkenéséhez, másképpen fogalmazva: már nem lehet olyan könnyen csalni. De mit mond az orvos? Mikor menjünk táppénzre, és mikor fér bele a betegség mellett a munka? Dr. László Tamás répcelaki háziorvost kérdeztük. Szerinte a munkavállalók többsége egészségesen viszonyul a táppénz kérdéséhez, és akkor veszi igénybe, amikor kell, de természetesen a két véglet is megfigyelhető. Vannak, akik akkor sem mennek táppénzre, ha azt amúgy betegségük indokolná. Ennek általában vagy a munkahelyük, munkatársaik iránti elköteleződés az oka, nem akarnak gondot okozni, pluszmunkát hárítani a többiekre. Vagy pedig nem akarnak elesni a különböző bónuszoktól, nem akarnak keresetkiesést, esetükben előfordul, hogy inkább szabadságot vesznek ki, míg meg nem gyógyulnak. Sokan akkor is mennének dolgozni, ha nem lehet, mert például fertőző a betegségük. Ilyenkor szigorúnak kell lenni az orvosnak, főleg, ha a munkavállaló nagyobb közösségben dolgozik.

A másik véglet, akik ki akarják használni a táppénz biztosította előnyöket és olyan szubjektív okokra hivatkoznak, aminek az igazságtartalmát az orvos nem tudja ellenőrizni. Például hogy egy torokfájás mekkora szenvedést okoz a betegnek, az kívülről nem látszik, azt csak az elmondásokból tudjuk. Minden eset más, sokszor valóban jobban jár a beteg, ha inkább otthon marad pár napra, mert pihenéskor a szervezet a gyógyulásra tudja összpontosítani az energiáit, máskor belefér, hogy ha muszáj, inkább elmegy dolgozni. Ezt mindig meg kell beszélni a beteggel – fogalmazott az orvos. Az első betegen töltött 15 munkanapot betegszabadságon töltjük, erre az időszakra a bérünk hetven százaléka jár és ezt a munkáltató fizeti. Minden ezt követő nap után pedig jön a táppénz, amely a fizetésünk legfeljebb hatvan, vagy ötven százaléka, attól függően, hogy mennyi ideje fizetünk betegbiztosítást. Mert azt talán mondani sem kell, hogy ez utóbbi feltétele a táppénznek. Maximális napi összege a mindenkori minimálbér 1/15-öd része, amely jelenleg 9.200 forint és legfeljebb egy évig jár. Ezt a pénzt már az állam adja. Nemcsak saját betegség, hanem gyermekünk betegsége esetén is elmehetünk táppénzre de hogy mekkora a gyermekük miatt otthon maradó munkavállalók aránya, az nem derül ki a KSH jelentéséből. Annyit azonban lehet tudni, hogy 2016-ban 4,2 milliárd forintot fizettek ki azért, hogy a szülők – jellemzően a nők – otthon maradhassanak a gyermekükkel. A táppénzre fordított kiadások 2012 óta folyamatosan nőnek, de 2016-ban (85,6 milliárd) még mindig nem költöttek annyit, mint a 2003 és 2009 közötti időszakban, amikor minden évben 90 milliárd forint fölött voltak a költségek, sőt 2009-ben a 100 milliárdot is meghaladták.