Drágulhat a kenyér – Több vasi pékség vezetőjét is megkérdeztük az okokról

Drágulni fog a kenyér, pedig már most sem olcsó, három év alatt a fehér és a félbarna kenyér átlagára is szinte fillérre pontosan száz forinttal nőtt a KSH jelentése szerint. Jelenleg 393 és 348 forintnál tartanak, de már nem sokáig, szinte mindenki kénytelen lesz árat emelni. Az okok a munkaerőhiányban és az alapanyagárak elszállásában keresendők. A legborúlátóbb jóslat szerint akár a kisebb sütőüzemek eltűnése is bekövetkezhet.

A témában több vasi pékség vezetőjét is megkérdeztük. Egy név nélkül nyilatkozó szombathelyi kispékség vezetőjétől megtudtuk, a liszt ára idén már kétszer emelkedett, és szeptembertől várható egy harmadik áremelés is, ezért ő a saját árainak emelésével őszig kivár, nehogy utólag derüljön ki, hogy hiába drágított. Így is veszteséges marad, márpedig a vevők gyomra egy hónapon belül két áremelést biztosan nem vesz be. A helyzet fonákságát mutatja, hogy a nagy áruházláncok sokszor akkorát akcióznak a liszttel, hogy az kevesebbe kerül, mint amit ő közvetlenül a malomtól megvásárol, akad is olyan alkalmi pék, aki ilyenkor rendesen bespájzol a kiskereskedelmi lisztből.

A liszt mellett az egyéb alapanyagok ára is az egekben, a munkabéreknél pedig harmincszázalékos emelések is előfordultak, mivel akkora a munkaerőhiány, hogy a dolgozó szinte annyit kér, amennyit akar. Hasonlóak a tapasztalatai Borsitsné Tóth Nikolettának, egy szombathelyi pékség vezetőjének is, aki arról panaszkodott, hogy a lisztesek legalább szólnak, hogy mikortól lesz emelés, de sok alapanyaggyártónál már ez sem divat, az egyik héten még ennyiért, a másikon már húsz forinttal többért hozzák a különféle keverőanyagokat, krémeket.

Ő is úgy látja, szeptembertől elkerülhetetlen az áremelés, tart azonban attól is, hogy rövidesen eljön az árakban az a lélektani határ, amikor a vevők már lemondanak a kézműves péksüteményekről, és jobb híján megveszik a multik fagyasztott termékeit, amit gépsorok gyártanak le, miközben még szakképzett munkaerőre sincs szükségük. Nem túl derűlátó Tar János, egy toronyi kft. vezetője sem, az elszálló alapanyagárak miatt nekik is el kell gondolkodniuk az áremelésen. Spórolni viszont nem tudnak semmin. A dagasztás még géppel megy, de a tésztát kézzel csípik ki, kézi erővel mozgatják, és kézi erővel teszik be a kemencébe is.

Zsolnai Zoltán, egy sütő- és édesipari kft. tulajdonosa viszont az egyetlen lehetőséget a megmaradásra éppen a technológiai újításokban látja. Úgy gondolja, ha 2006-ban egy hitelből megvalósított több százezer eurós fejlesztést nem visznek véghez, ma már nincsen üzemük. A kézműves pékségek élőmunka-igénye olyan magas, hogy azt rentábilisan nem lehet üzemeltetni. Ha jó kenyeret akarunk, akkor három-négy órát rá kell szánni az elkészítésére, ami egy ezerdarabos tétel esetében 10-15 ember munkáját jelenti, miközben ha besegít egy gép, elég lehet kettő is.

A kevés munkaerőt alkalmazó legkisebb kézműves pékségek talán megmaradnak, de a kis- és közepes méretű pékségek bajban lesznek, mivel a jövőben egyre nagyobb kenyérgyárak jönnek létre, amelyek alacsony színvonalú, fagyasztott egyentermékeket gyártanak majd, márpedig ezek készresütése nem tekinthető sütőiparnak.

Kiemelt képen: Süle Ákos kenyeret készít, ebben a vasszécsenyi üzemben a gépek segítik a túlélést