Nemcsak pénzkereseti lehetőség, robot, hanem örömforrás is a munka

Sokfélék vagyunk: van, akinek presztízskérdést jelent, hogy ki tudja-e harcolni a fi zetésemelést, és ha nem éri el a vágyott célt, továbbáll a munkahelyéről. Számára a pénz annak az elismerése, hogy elégedettek a munkájával, amit maximális fokozaton pörget.

Másoknak a szabadság a kulcs: vállalkozásba kezdtek, a saját maguk urai, a saját idejükkel gazdálkodnak, és nincs az a pénz, amiért visszatérnének a multik világába.

Arra is van példa, hogy valaki a nyugalmat, a tervezhető, több szabadidőt, a kevesebb terhelést és a megfelelő munkakörülményeket választja akár alacsonyabb bérért. És olyan is, aki néhány ajándék szabadnapnak is örül, és újra szárnyakat kap, ha jut elég ideje a családjára, a feltöltődésre – beszél Pőcze Gertrúd life és business coach a munkavállalók közti jellegzetes különbségekről.

Az Y és a Z generációról az a véleménye:

már nem annyira a kiteljesedés lehetőségeként, sokkal inkább eszközként tekintenek a munkára, amiért fi zetést kapnak. Nekik fontos a pénz, hogy a szabadidős tevékenységeiket és a hobbijaikat ki tudják fi zetni, sokat nyom a latban, hogy milyen kompenzációt és pluszlehetőségeket – utazás, képzés, rekreáció – kínál nekik a vállalat. Jóval bátrabban érvényesítik az érdekeiket, mint az idősebb munkavállalók, könnyebben váltanak munkahelyet, ha kell – ebből a szempontból sokat tanulhatna tőlük sok negyvenes-ötvenes. A coach állítja: a pénzen kívül a legtöbbünknél az önálló, felelősséggel végzett feladatok, az autonómia és a döntés lehetősége is a motiváció alapköveinek számítanak. Összetett, akár nehéz, küzdelmes feladatok, az időről-időre jellemző igazi kihívások és az azokhoz társuló érzelmi kötődés is hozzájárulnak az elégedettség érzéséhez.

Az ember jobban teljesít, ha azt érzi, a munkája hasznos a munkaadójának.

Az anyukákat motiválná a rájuk szabott munkaidő vagy a home office

A munkaadó pedig akkor kap lelkesen teljesítő munkatársakat, ha érezteti velük, hogy hosszú távon számít rájuk. A motiválásnak mindig egyénre szabottnak kell lennie – ezt is hangsúlyozza Pőcze Gertrúd – az adott kolléga személyisége és képessége alapján. És ha már motiváció: Gertrúd a kisgyermekes anyákat említi, akik közül sokan szívesen visszatérnének a munkaerőpiacra, és leginkább az motiválná őket, ha a feltételeik javulnának, ha tudnának home office rendszerben vagy részmunkaidőben dolgozni.

A kamaszokkal bajban vannak

A kamaszokról is beszél, akik szerinte nagy bajban vannak: kezdenek elszigetelődni, mert az iskolarendszer még mindig nem a munka világára készíti fel őket, kevés a csapat- és projektmunkát kívánó alkotótevékenységük (például színjátszó kör, kórus, cserkészkedés), amire pedig később a munkahelyen szükségük lenne. – Szülőként az a legnagyobb felelősségünk, hogy tudatosítsuk a gyerekekben: a munka hasznos, jó, értelmes része az életünknek, összhangban lehet a tehetségünkkel. Nemcsak teher, kötelező robot és pénzkereseti lehetőség, hanem hasonló ahhoz is, ami nekik a játék: koncentrációt igényel, visszajelzést ad a képességeikről – mondja összegzésképpen.