Már egy Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés is nagy változásokat hozhat

Az éghajlatváltozás okozta problémákról és az azokra adott válaszok lehetőségeiről tanácskoztak a szakemberek szeptember 28-án a megye­házán. Az ELTE Savaria Egye­temi Központ oktatója, dr. habil Puskás János professzor előadásában hang­súlyozta, ha az elmúlt tízezer évet vizsgáljuk, akkor látszik, hogy az utolsó néhány év­tizedben hogyan növekszik az üvegházhatású gázok koncentrációja. Jelenleg évente a világban nagyjából 10 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátanak ki, és ez minden esztendőben növekedik. A becslések szerint 2050-ig 15-16 milliárd tonna lesz az éves kibocsátás. Ha 1867-től, a kiegyezés évétől 2000-ig vizsgáljuk a hőmérséklet változását a Földön, akkor 0,4 Celsius-fokos növekedést tapasztalhatunk, viszont ha az 1900-as évektől vizsgáljuk a változást, akkor 0,8 Celsius-fok az eltérés, mivel a századfordulón csökkent az átlaghőmérséklet. Ekkora hőmérséklet-változás nagyon sok. Ha tovább emelkedik a bolygó hőmérséklete, és elkezd olvadni a sarkköröknél a jég, a világtengerek szintje is megnő. Ötméteres szintemelkedés esetén pedig fél Florida eltűnne. Nálunk is kimutatható a klímaváltozás, hazánkban 1871 óta jegyzik fel a hőmérsékleti értékeket, ezek szerint pedig a három legmagasabb középhőmérséklet az elmúlt három évben volt. Elhangzott, idén nyáron Szentgotthárdon 13, Szombathelyen 24, Sopronban pedig 27 trópusi nap volt. Korábban ilyen nem nagyon fordult elő, ahogyan az is ritkaságszámba ment, hogy többhavi csapadék hulljon le egy-két nap alatt, az elmúlt évtizedben viszont egyre több ilyenre van példa.

Őri Aliz, a Nemzeti Agrár­gazdasági Kamara megyei igazgatója rámutatott, a mező­gazdaságot is sújtja a klímaváltozás. Már egy Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés is háromszáz kilométerrel tolja feljebb a búza-, a kukorica-, a napraforgó- és a szójababtermesztés északi határát, 2050-re a szőlőtermesztéshez optimális hőmérsékletet biztosító termőterület 160 kilo­méterrel lesz északabbra. Mindeközben a népesség rohamosan nő, így egyre többet kell termelni, ezért gyorsan kell válaszokat találni. A ritkán érkező, sokszor rosszkor és nagy intenzitással lezúduló csapadékot össze kell gyűjteni, hatékonyabb talajművelést kell alkalmazni, és előbb-utóbb új fajtákat választani.

Dr. Markovics Tibor, az Őrségi Nemzeti Park igazgatója szerint ha nagyobb időtávot veszünk alapul, egészen más képet kapunk, mint ha csak az elmúlt néhány évtizedet vizsgáljuk. A Föld történetében voltak ennél hidegebb időszakok (Mátyás megkoronázása a Duna jegén) és melegebb korszakok is (a vikingek mezőgazdasági termelést folytattak Grönlandon). Az Őrségben 25 évvel ezelőtt kezdődött a lucfenyőállomány kipusztulása, 600 ezer köbméterből mára jó, ha 200 ezer maradt. Ennek oka pedig csak részben a kiszáradás, szerepet játszanak az egyre sűrűsödő viharok és a lebontó állatok (szú) magas száma is, amelyek azért tudnak úgy elszaporodni a fenyvesekben, mert a szárazság miatt a gyantaáramlás lassabb. A természet alkalmazkodik, így nekik nem is céljuk akadályozni a változást, a gazdaság az, ami szeretné megőrizni az állandóságot – fogalmazott az igazgató.