Búvárok keresik a gersekaráti tóban eltűnt személyt

Körmendi és szentgotthárdi tűzoltók vonultak a helyszínre, csónakkal kezdték keresni az eltűnt férfit, és mivel nem találták, 9.30-kor búvárok segítségét kérték – tájékoztatott tegnap délután Balogh Eszter, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője. A horgásztó kempinghez közeli részén a kora délutáni órákban az egyik állásnál három horgásszal találkoztunk. Ők látták utoljára a hatvan év körüli férfit, és hívták a 112-es segélyhívót.

– Pecáztunk, ő belement a vízbe, csapott egyet a kezével és elmerült – mesélték. Elmondásuk szerint a közelükben, néhány állással feljebb hat órakor kezdett horgászni a férfi két egyszerűbb bottal, nyolc óra körül fürdőnadrágra vetkőzött, bement a vízbe, azt gyanítják, a bedobott etetőrakétáért, amivel nagy mennyiségű etetőanyagot lehet pontosan a vízbe juttatni –, és egy karcsapás után, pillanatok alatt nyoma veszett. Nem ismerték alkalmi társukat a körmendi horgászok, úgy hallották a rendőröktől, hogy Vasvár mellől érkezett, és látták, hogy a családtagjai mentek a holmijáért, az autójáért. A körmendi horgászok csütörtök hajnaltól szombat délig tervezték, hogy halat fognak, tegnap reggel óta nem dobták be a botokat a tóba – megrendülten várakoztak a parton. A tavat 1992-ben jóléti víztározó céljából alakították ki, a halászati-horgászati jogot 2008 végén a község önkormányzatától 15 évre a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége kapta meg.

A tározó területe 36 hektár. A tó átlagmélysége 2-2,5 méter, legmélyebb pontja a természetes csapadéktól függően 5–5,5 méter. A helyszínen a szombathelyi Borostyánkő Mentőcsoport önkéntesei, két búvár a víz alatti műveleteknél használt érzékelő, felderítő, nagy teljesítményű navigáló eszköz érkezésére, a szonárra várt késő délután. 9.40-kor kaptak jelzést a katasztrófavédőktől, délelőtti érkezésük után egy hatvanszor harminc méteres területet pásztáztak át nagyjából két és fél óra alatt, méterről méterre haladva, mechanikus módszerrel a víz alatt, amelyben a látótávolság körülbelül 10 centiméter – azt a részt, ahol a szemtanúk szerint elmerülhetett a férfi. Mivel nem találták meg az eltűntet, értesítették az egyik kollégájukat, aki éppen úton volt a speciális felszereléssel, a szonárral. Kiss Miklós és Kiss Henrik nem akart találgatni az esettel kapcsolatban, annyit mégis elmondtak: lehet, hogy a férfi, már a hideg vízben belelépett egy gödörbe, megijedhetett. Az is lehet, hogy vizet nyelt, „szívgörcsöt” is kaphatott. Eleve, miután bement a vízbe, két méteren belül harminc centiméteres iszapba lépett. A búvárok estig, sötétedésig tervezték, hogy tovább keresik a férfit, azt mondták, addig folytatják a keresést, amíg meg nem találják.