Megemlékezés

2025.01.24. 11:30

Gyász: huszonhat éve történt a deutschlandsbergi busztragédia

Forrás: VN/archív

Fotó: Benkő Sándor

Huszonhat évvel ezelőtt, 1999. január 24-én a stájerországi Deutschlandsberg közelében történt az a buszbaleset, amelyben 18 kőszegi és szombathelyi fiatal vesztette életét: meghibásodott a fékrendszere a busznak, amellyel utaztak, a jármű Deutschlandsberg mellett egy meredek lejtőn nagy sebességgel megpördült a saját tengelye körül, átfordult, 15 métert zuhant a domboldalon. A szerencsétlenség legidősebb áldozata negyven, a legfiatalabb nyolcéves volt, a balesetben 27-en megsérültek. Gyász: huszonhat éve történt a deutschlandsbergi busztragédia. Deutschlandsbergi autóbusz-baleset

Huszonhat éve történt a deutschlandsbergi busztragédia
Huszonhat éve történt a deutschlandsbergi busztragédia
Fotó: Benkő Sándor / Forrás: VN/archív

A deutschlandsbergi busztragédia évfordulóin túlélőkkel beszélgettünk:

A tragédia 25. évfordulóján a szerencsétlenség egyik túlélőjével, Kiss Andrással beszélgettünk, aki 16 éves volt akkor.

A fiatalember idén is részt vett - mint minden évben – a kőszegi megemlékezésen a Jurisich gimnázium udvarán, a buszbaleset évfordulóján, január 24-én  
Fotó: Unger Tamás

Milyen érzések voltak benned most a 25. évfordulón? Mire gondoltál a megemlékezés közben?

- Minden évben eszembe jut, ami volt, ahogy síeltünk, ahogy a baleset történt. Kavarognak a gondolatok, az érzések ilyenkor. 

Mindig újra feltépődnek a sebek?

- Fájó, de jó visszaemlékezni azokra, akik ott meghaltak. Ez egy kettősség. Igen, feltépődnek a sebek, de jó, hogy az elhunytak nem vesznek a feledés homályába, hanem méltó módon megemlékezünk róluk. Másrészt a balesetnek a tanulsága is fontos, hiszen technikai hiba miatt történt – elromlott a fék -, szigorúbb ellenőrzések vannak azóta a buszok felkészítésénél. 

Mire emlékszel?

A balesetnek csak egy részére emlékszem. Sokan pihentek, nézegettek, én is néztem a hegyi tájakat, ébren voltam. A busz már jó ideje ment, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a busz elkezd gyorsulni, felbőgött a motorja, mint amikor előzésre készül egy jármű. A furcsa az volt, hogy egy derékszögű kanyart viszonylag nagy sebességgel vett már be a busz. Ekkor tűnt fel, hogy bőg a motor és hangosan megyünk, neki is állt a busz előzni két előttünk haladó autót. Furcsa volt, hogy ekkora sebességgel megyünk a hegyi lejtőn – szerpentineken mentünk -, előzünk úgy, hogy már látszott a következő derékszögű kanyar. Felálltam a székemről, csodálkoztam, elkezdtem visszaülni, és akkor egy zökkenés történt – ahhoz tudnám hasonlítani, mikor egy autó az útpadkára ráhajt, onnantól nem emlékszem tisztán, egybefüggően a dolgokra. 

Kirepültél a buszból az üvegen át?

A rendőri és a mentési információk szerint igen, de én nem emlékszem rá. Gyakorlatilag ez volt a szerencsém, hogy ilyen sérülésekkel túléltem. Gondolom, hogy ahogy felálltam, hogy megnézzem, hogy mi is ez a manőver, ez az előzés, és megmaradt bennem ez a zökkenés, valószínűleg akkor tértünk le az útról, mert a busz nem tudta megtartani a kanyar ívét, és elkezdett gördülni a tengelye körül, és akkor én kieshettem az ablakon az álló pozícióból, amiben voltam. Ebből töréseket, zúzódásokat szenvedtem, a szemem fölött is felszakadt a bőr L alakban, szerencsére nem a szemem bánta. Nem derült ki, hogy az üveg vágta-e fel vagy síbakancs, vagy kő. Az üveg a nyakamnál vágott egyet rajtam az ütőértől nem messze. 

Kiss András szerkesztőségünkbe azzal a fémrúddal és azokkal a csavarokkal érkezett, amelyeket a lábába építettek, hogy segítség a csonttörése gyógyulását
Fotó: Szendi Péter

A tragédia huszadik évfordulóján szintén túlélőkkel beszélgettünk. 

A 20. évfordulókor 36 éves kőszegi Pintér Éva családanya, 16 évesen a Jurisich gimnáziumba járt.

Pintér Éva egy ismerősétől kapta kölcsön a bakancsot, húsz éve az menthette meg az életét, hogy viselte a buszban Fotó: Horváth Balázs

– Általános iskolásként is utaztunk sítáborokba, középiskolásként nagyon megörültem a lehetőségnek, hogyne mentem volna! Nem mindenkivel ismertük egymást, ennek ellenére jó hangulatban telt az odaút, nagyokat nevettünk. Az osztrák szálláson éppen csak leraktuk a bőröndöket, ki sem csomagoltunk, siettünk egyenesen a pályára. Nagyon jót síeltünk, aztán sötétedéskor visszaindultunk, emlékszem, meséltük egymásnak, ki mekkorát esett, mit művelt a pályán, a fele busz elaludt. Én a hátsó részen ültem: egyszer csak nagy kiabálás, sikoltozás kezdődött, pánikba estünk, amikor elkezdett gyorsulni a busz. Arra is tisztán emlékszem még, hogy borultunk. Én nem veszítettem el az eszméletemet, és – eddig csak a könyvekben olvastam erről –, lepörgött előttem az életem, 16 év néhány pillanat alatt. Aztán már fejjel lefelé lógtam, tulajdonképpen magzatpózban az összenyomódott járműben: beszorult a lábam az előttem lévő két ülés közé, rajtam volt a bakancsom, azt mondják, ez volt a szerencsém, mert ahogy fejjel lefelé megfordult a busz, a bakancs tartott meg. Kinéztem a busz­ablakból, fények jelentek meg, és emlékszem még a fájdalmas hangokra is a sötétben. Miután kivettek – állítólag elsőként engem –, roncsokat láttam magam körül, rettenetes hideg volt, vacogtam, ez is „beégett”.

A szombathelyi dr. Heckenast Dénes is elszenvedője volt a stájerországi buszkatasztrófának, 13 évesen ő a súlyos sérültek számát gyarapította, és egyáltalán nem volt biztos a felépülése.

Dr. Heckenast Dénes, Regdony Dóra – Ákossal Fotó: Devecseri Fotó

Neki újra kellett tanulnia írni, olvasni, rajzolni, a bal szemével három évig nem látott: csak a szaruhártya-átültetés után nyerte vissza a mindkét szemmel látás képességét, azóta működik megfelelően a térlátása. Egy szem-, egy koponya- és négy plasztikai műtétet végeztek rajta, és sokáig küzdött azért, hogy meg tudja mozdítani a szemhéját, a fejét, a karjait, a lábát, hogy apró lépésekben fejlődjön a mozgása, hogy ne legyen folyamatosan helyhez kötve, ki tudjon kelni a kórházi ágyból.

Benkő Sándor fotóin a deutschlandsbergi buszbeleset helyszíne, a megemlékezés az ausztriai és a kőszegi templomban, a temetés, a deutschlandsbergi emlékmű szentelése látható. 

Forrás: Benkő Sándor

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában