Múltidéző - Halállal fenyegettek meg egy idős nénit Jánosházán

A múlt év utolsó napjaiban döbbenetes bűntény történt Jánosházán. Kegyetlen rablók halállal fenyegettek meg egy idős nénit, s miután megkaparintották az értékeket, megkötözték a szerencsétlen asszonyt, aki csak másnap szabadult meg fogságából. A nagyközség központjában két fiatal fagyoskodik zsebre dugott kézzel egy kapualjban - olvasható a Vas Népe 1993.január 3-i lapszámában.
 

Egymás szavába vágva mondják: — Egy ügyvéd özvegyével bántak el ilyen csúnyán. Sejtjük, mifélék lehettek. Nagy a rokonságuk, a szomszédos Zalában is vannak kapcsolataik az ittenieknek. Nem lennénk meglepve, ha innen kapták volna a fülest. Egy élet alatt összegyűjtött vagyont őrizgetett a néni. A sümegi út mellett, a falu szélétől pár száz méterre áll a ház. A forgalmas útról nyílik a bejárat. Arrébb élelmiszerbolt. Körbe-körbe családi házak. Estefelé talán kihalt a környék, de ezen a délelőtt minden pillanatban feltűnik valaki. Nem egy ideális terep rabláshoz. Elöl nehéz vaskapu állja útját a hívatlan látogatónak. Zárva. A szomszédban vadonatúj ház, még nincs bepucolva. A ház ura hallotta meg a segítségért jajgató nénit. 

Halállal fenyegettek meg egy idős nénit

— Munkából jöttem. Valaki segítségért kiabált. Átnéztem, azt gondoltam, elesett az udvaron a szomszédasszony. Résnyire volt nyitva a bejárati ajtó, innen kiabált a néni. A másik szomszédnak van kulcsa a kapuhoz, érte szaladtam át. Utoljára előző nap találkozott a nénivel ez a szomszéd. Évtizedek óta ismerik egymást, már régóta volt náluk kapukulcs. Azon az estén nem hallottak semmi különleges zajt. 

— Talán az volt furcsa, hogy este tíz óra körül is égett még a villany — emlékeznek vissza. — A lehúzott redőny mögül szűrődött ki a fény. Nem láttunk mi se idegeneket, se autót. A fiúnk abba a szobában aludt, ahonnan rá lehet látni a házra. Tíz óra körül volt egy csattanás, mintha egy vasajtót csaptak volna be. 

— Nem volt feltűnő másnap délelőtt a csend? 

— Utólag jutott eszünkbe, hogy többször csöngettek a néni kapuján. Az ebédjét próbálták beadni hozzá. Utóbb tudtuk meg, hogy háromszor is erre járt az ebédhordó. De máskor is előfordult, hogy egy kicsit később érkezett a megszokott fél tizenkettő helyett. Ilyenkor gyógyszert is hozott, vagy a postára ugrott be a néninek. Egy óra körül szólt be a másik szomszéd hozzánk. Szaladtunk át a kulcscsal. A néni a résnyire nyitott ajtó mögött két lábtörlőn feküdt. Egy hálóingben, csak egy pulóver volt rajta. Emeltük fel, vittük volna be az ágyra. De azon se volt hely. 

— Mi történt azon az este?

 — Ahogy mi tudjuk, a néni végignézte a tévében a Strauss filmet. Bevette gyógyszereit, majd inni akart rá valamit. Először néhány korty vizet, majd a spejzben keresett innivalót. Onnan törtek rá a rablók. Az udvart megkerülve, hátul, az élelmiszerbolt mellett átvágtak két drótkerítést. — Az ajtókat bezárta a néni? 

— Ha valakiről el lehet mondani, hogy óvatos volt, akkor róla igencsak. Bezárta a zárakat, külön vaspánt volt az ajtón, az ablakokon vasrács. És mégis. Mindhárom ajtót kinyitották a gazemberek. 

— Az orvos milyen sérüléseket talált? 

— Csak egy lila folt volt a kezén. Nem bántották. A fenyegetés hatására elárulta a rejtekhelyei. De az izgalmak nagyon megviselték. Most is kórházban van még. Tegnap voltunk nála, még mindig fekszik. Kilépek a szomszédtól. A falu éli megszokott életét. Az utca végén rendőrautó parkol le. A traffipax. A járőrök békésen várják „áldozatukat”.