Bejárták a Vasi-Hegyhátat, hat hónapos kisfiú volt a legifjabb túrázó

Idén is voltak „legjei” a túrának: a legfiatalabb például egy hat hónapos kisfiú, aki három testvérével és szüleivel érkezett.

- Győr-Ménfőcsanakról jöttünk családommal. Van két kisiskolásunk, egy nagycsoportosunk és most hoztuk először túrázni féléves kisfiunkat – mondta el Sklánicz Rudolf a regisztrálás után. Ők a tíz kilométeres távot választották. A kicsik, Réka, Balázs és Judit közben lelkesen mesélték előző, Bakonyi Kalandorok-túraélményeiket.

- Én oltottam be a családot a túrázás szeretetével, de szerencsére férjem és a gyerekek is szívesen jönnek. Célunk a Kék Túra ezer kilométeres útvonalának bejárása. Tavaly 250 kilométert sikerült megtennünk, idén már kettőszáznál járunk – mesélte Sklániczné Suszter Ágnes, aki azt is elárulta, választásuk most Vasvárra a strandolás lehetősége miatt esett.

Papp Lászlóék Tatabányáról érkeztek. Feleségével és Vanessa lányukkal az Észak-Dunántúli Kupát szeretnék teljesíteni. Ahhoz kell egy vasi túrahelyszínről is bélyegző.

- A természetjáró-szakosztály évek óta felvállalja, hogy nemcsak mi megyünk túrázni, hanem szervezünk Vasváron is ilyet – hangsúlyozta Kovács Tilda, a vasvári szabad-idős egyesület tagja, volt polgármester.

- A Természetjáró Szövetség honlapján van egy elismerő írás rólunk. A hegyháti túrát a nálunk járók a vendéglátás, a fogadtatás miatt dicsérik, a szép tája mellett – tette hozzá.

A vendégszeretetnek idén sem volt híján az esemény. A harmincas és ötvenes táv útvonala az oszkói és a petőmihályfai szőlőhegyeken át vezetett. A pincetulajdonosok gyümölcsöt, szörpöt, süteményt és természetesen a hegy levét kínálták az arra járóknak. Hegyhátszentpéteren a tájháznál pihenhettek meg a teljesítménytúrázók. Beszerezhették az állomásbélyegzőt, emellett pogácsa, bodza-, és levendulaszörp, emlékbe pedig apró levendulapárna várta őket.

- Nagy divatja volt, hogy a házak elé szőlőt, mustot, süteményt raktak ki a helyiek a túrázók megvendégelésére. Mi szeretnénk a hagyományt tovább éltetni a többi fiatal családdal – hangsúlyozta Bedicsné Hauzer Adrienn a tájházi állomásnál. – A gyermekeim is ebben segítenek. Most ketten az iskolájukkal elindultak a mai túrán, de a legkisebb, az ovis a mamájával a ház előtt várja a gyaloglókat buktával – tette hozzá. Néhány házzal arrébb valóban ott sürgölődött a kislány, Panni a nagymamával, Bedics Györgynével. A kerítés előtt konyharuha alatt barackos, áfonyás buktapiramis várta az arra járókat. – Segítettem a Mamának, én hajtogattam a buktát – újságolta Panni, miközben érkeztek is az újabb túrázók a „buktaállomásra”. Köztük a budapesti Bódis Lajos, aki harminc évvel ezelőtt járt itt először, és azóta sem hagyja ki a programot, ha teheti.

- A szép táj és a szeretetteljes hagyomány, ami vonz – emelte ki a gyalogló. Bányai István most harmadszor kísérte el a veterán túrázót. Neki a Hegyhát aprófalvai vonzóak. Molnár László a rumi iskolásokat vezette a harmincas távon, amelyet a zalaszentlászlói iskola terepkerékpárosai is bejártak.

A célban emléklapot, kitűzőt, kiadványokat kaptak a teljesítménytúrázók. A túranapot zsíros kenyeres, hagymás uzsonna és fürdőzés zárta.