Diákok is köszöntötték az ötven éve érettségizetteket a Berzsenyiben

Hogy miért volt ez az alkalom fontos a számomra, aki az iskola 10. osztályos tanulója vagyok? Mert a nagymamám évfolyamáról van szó, és én is részt vettem az összejövetelen. Elszavaltam Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenesaljától című versét, Horváth Konrád pedig, aki végzős diáktársam, és akinek a nagymamája szintén érintett jubiláló volt, az ötvenéves évforduló kapcsán köszöntötte a megjelenteket.

Az aulában az iskola kórusa kedveskedett élő műsorral a megjelent öregdiákoknak. Megható volt, hogy nagymamáink szemében könny csillogott. Az ünnepélyes percek után az osztályteremben kötetlen beszélgetés kezdődött, a vendégek felidézték gimnazista éveiket. Nagymamám például elmesélte, hogy a követelmények nagyon szigorúak voltak az ő idejében, és aki nem vette komolyan a tanulást, hamar lemaradt a többiektől. Számomra érdekes volt az is, hogy az akkori diákoknak egyenruhát és sapkát kellett hordaniuk. Az osztályban a bejárók voltak többségben, akik főleg Kemenesalja és a Somló környéki falvakból látogatták mindennap az iskolát. A vidéki fiúk kollégiumban laktak, ők lelkesen emlékeztek arra, hogy itt egy életre szólóan rendet, fegyelmet tanultak nevelőiktől.

Sok történetet már ismertem a nagymamám révén, de nagyon érdekes volt hallani a többiek emlékeit is, és látni, hogy a nagymamák és a nagypapák hogyan lettek újra lélekben gimnazisták.

Az ötvenéves találkozó végén szimbolikusan mindenki elengedte az emlékeit egy színes léggömb formájában.

Közben az járt a fejemben, hogy egyszer talán majd mi is így fogunk találkozni az osztálytársaimmal. Egyelőre hihetetlennek és elképzelhetetlennek tűnik...

Lenner Luca Anna

Berzsenyi gimnázium