kötélugrók

2017.11.26. 11:00

Hegyháti falunapok állandó szereplői a gersekaráti kötélugró lányok és fiúk

GERSEKARÁT A tehetség, mint egy búvópatak, egészen biztosan megtalálja az útját. Ez volt az egyik, interjúalanyaim által is újra megerősített igazság, amit a beszélgetés után összegeztem magamban.

Pogács Mónika

Az idén 15 éves Gersekaráti Kötélugró Diák Sport-egyesületnél jártam. Először a marcipántortás, emlék-visszaidézős, műsoros jubileumi estjükön, aztán alig néhány nap múlva egy kemény, kétórás edzésen. Az egyesületnek 16 aktív sportolója van a második osztályostól a húszévesig, de tagok a szülők és a támogatók is. Több mint 260 fellépésük volt a másfél évtized alatt. Fél perc alatt 97 lépéssel egyikük a megyében három éve a leggyorsabb. A közösségek sokszor hajlamosak a mostban élni, azt tekinteni origónak. A gersekarátiak jubileumán nem így volt. A köszöntőt mondó egyesületi elnök sikereik sorolása mellett inkább arra törekedett, hogy akár 17 év távlatából is embereket említsen, egykori pedagógusokat, edzőket, tagokat. – Több mint száz meghívót küldtünk ki azoknak, akik a másfél évtized alatt velünk valamilyen munkakapcsolatban voltak, alapítók, edzők, tagok. Nekünk fontosak ők. Nélkülük ma nem lennénk itt, ahol most tart az egyesület – igazolta megfigyelésemet Pintérné Nagy Éva, az egyesület elnöke. A kezdetekről azt mesélte: a gersekaráti általános iskola testnevelő tanára, Fazekasné Mittli Piroska látta meg 17 éve a Bánhegyi lányok, Adrienn és Kata szombathelyi produkcióját. Az köztudott, hogy a Bánhegyi testvérek azóta világhírre tettek szert köteles tudásukkal.

A gersekaráti egyesületnek jelenleg 16 aktív sportolója van, a nyolcévesektől a húszévesig járnak hozzájuk sportolni gyerekek, fiatalok
Fotós: Fotó: Gersekaráti kötélugrók

 

– Piroska néni szakkör keretében ismertette meg az ugrókötelezést mint sportot a diákokkal – kezdte történetüket az elnök. A pedagógus elkerült a faluból, tőle a stafétát a később tragikusan fiatalon elhunyt Szasza, Tóth Alexandra vette át. – Az ő érkezésével új korszak következett. Szasza mindene volt a kötelezés a szombathelyi kötélugró klub tagjaként. Az ugrókötelezés melletti elkötelezettségét, kitartást, szakmai tudást hozott nekünk edzőként – folytatta a történetmesélést Pintérné Nagy Éva. Innen aztán nem volt megállás.

Diákolimpiákon, rendezvényeken, szabadtéri programokon szereplések sora adott alkalmat a köteleseknek a bemutatkozásra közönség előtt.

Az egyesület mindig figyelt arra, hogy edzők, szakemberek segítsék a munkát.

Jelenleg Szájerné Csóbor Katalin testnevelő a torna-elemeket tanítja, felügyeli edzésről edzésre a gersekaráti kötélugróknál.

Apropó, csapat. Jogos, sőt szükségszerű így hívni a köteleseket, mert ez is az a sportműfaj, amely csapatszellem, összetartás, egymásra figyelés nélkül nem működne. Ennek objektív mérője maga a kötél.

Ha nincs egymásra hangoltság, figyelem, összhang, akkor a kötél egyszerűen elakad már az első másodpercben.

Igaz ez az egyéni produkciókban, de még inkább a páros vagy hármas kötélhajtásnál és ugrásoknál.

Szinte eláll a lélegzet, amikor a néző azt látja: hárman teremnek a nézőtéren, ahol hat kézzel három kötél hat végét fogják úgy, hogy mindenki mindenkivel kapcsolatban van, hajt, elindul a kötél. Még leírni is bonyolult, hát még megcsinálni. Koordináció, összpontosítás és együttműködés kell hozzá. Nem egyszerűbb a helyzet, ha ketten két kötelet hajtanak egyszerre és ebbe a mozgó, hullámzó kötéltengerbe ugrik be egy, két, nem ritkán három sportoló. Lehet ezt még fokozni? A gersekarátiak szerint igen. A már leírt mozgó, háborgó, csapongó kötélóceánba van, hogy mindjárt fekvőtámasszal ugrik be valaki, és ebben a pózban veszi az akadályokat két karral, egy karral, alkaron támaszkodva, épp ahogy jó kedve tartja. Hogy ereje is legyen hozzá, azért sokat tesz. – Az itthon fegyencedzésnek nevezett edzésformát csinálom, így tudom a kötélben is megcsinálni a fekvőtámaszok különböző módozatait. Ez a titkos fegyverem, ez a védjegyem – világosított fel Sági Patrik, aki a legjobban szereti és tudja csinálni a gersekarátiak formációjában a fekvőtámasszal ugrálás művészetét. Húga révén került a csapatba. Patrik egyszer testvére edzésén járt, megtetszett neki, amit ott látott, és csatlakozott a csapathoz. Azt mondja, az a jó a kötelezésben, hogy nem sablonos, kreativitásra ad módot és számára az önkifejezés egyik fontos eszköze.

Fotós: Fotó: Gersekaráti kötélugrók

A gersekarátiaknál töltött idő alatt szépen beletanultam a terminus technikusokba. Például már azt is tudom, hogy a DD a kettős kötélhajtást jelenti. Azt is tudom, van ennek a mesterségnek, a kötelezésnek egy gyorsasági oldala is. Egy versenyen a szabadgyakorlat és a gyorsaság pontjaiból lesz az összetett végeredmény, amellyel például egy megyei versenyről a diákolimpiára lehet jutni és ott díjat szerezni. Ilyen díjakból, aranyból, ezüstből, bronzból is van éremesőnyi a gersekarátiaknak.

De vissza a gyorsasági vonalhoz. Ki lehetett volna ennél jobb kalauzom ebben, mint Pintér Éva, aki a megyében a leggyorsabb ugróköteles futó, három éve nincs legyőzője. Harminc másodperc alatt 97-et lép. Vajda Vivien edző volt, aki meglátta először Évában a tehetséget, ő hozta ki folyamatosan belőle ezt a tudást. – Ez azt jelenti, hogy a kötélhajtás alatt csak a jobb lábat figyeli a bíró. Azt számolják, azzal hányszor érintem fél perc alatt a talajt – magyarázta Éva értetlenkedő tekintetemet látva. Bemutatót is tartott társaival nekem. Óriási energia, megint csak koncentráció ez a lépéspárbaj. Mert az időn kívül a kötél esetleges elakadásával is meg kell küzdeni.

– Nagyon szeretem ezt a sportot. Szerencsém, hogy éppen ebben a faluban, ilyen edzőkkel alakulhatott a kötél-ugró egyesület. Engem megtalált ez a sport – mondta Pintér Éva, aki most gyorsaságban Vasban leelőzhetetlen, de az országban van jobb nála. A hazai és a világcsúcsot magyar sportoló, a maklári Hanuszik Éva tartja 106 lépéssel. A két Éva ismeri egymást, legutóbb a gersekarátiak egy edzőtáborban vettek részt, ahol a világcsúcstartó volt az edző. Pintér Éva sokat tanult technikailag tőle. A kötelesekre egyébként is jellemző az összetartás, nemcsak egyesületen belül, hanem a csapatok között is. Pintér Éva módszeres. Elhatározása, hogy sok edzésmunkával mindig eggyel többet tudjon teljesíteni a köteles futóversenyeknél. Bölcs cél. Teljesíthető. Azért a százas számot nagyon szeretné rövid időn belül elérni.

Fotós: Fotó: Gersekaráti kötélugrók

Éva megmutatta a kötelét, ami elég speciális. Egy fémes fogónyélbe kerékpárbovdenhez hasonló huzalt szorítanak be, az a „kötél” a gyorsasági sportnem esetében. Hamar kopik a sok használattól, csak a nyél állandó. Van a csapatnak hagyományos, gumis és gyöngyös kötele is, utóbbival az újak gyakorolnak és látványos eszköz a fellépéseken. A gersekarátiak kezdőként bárkit szívesen látnak a csapatnál, nem csak a faluból. Jó példa erre Holler Bianka, aki Szemenyéből érkezett. A kilencéves kislánynak egy falunapon tetszett meg a gersekarátiak produkciója, mindjárt úgy kezdte pályafutását, hogy első megyei versenyén elsőre tovább is jutott a diákolimpiára. Cigánykerék, kézenállás kötélugrás közben: számára nem probléma. Nagy jövőt jósol neki Pintérné Nagy Éva egyesületvezető a sportágban. – Ez a mi közösségünk. Mindenki hozzátesz önmagából valamit a csapathoz. Egyszerűen jó idetartozni – zárta beszélgetésünket az elnök, mielőtt a pénteki edzés végső instrukcióit adta csapatának.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában