Így gyógytornázik Andriska

– Andriskát három évvel ezelőtt az Aranyhídban ismertem meg, már akkor is nagyon keveset volt iskolában a görcsei miatt – meséli Kissné Bán Veronika gyógytornász. Andris ugyanis nem jár iskolába, nagyon kockázatos volna, mivel epilepsziája miatt bármelyik pillanatban begörcsölhet, és az elég veszélyes lehet. Van, hogy ilyenkor nem kap levegőt, és ezért azonnal le kell szívni a váladékot a garatból, ezt azonban nem mindenki tudja megtenni szakszerűen. Jelenleg hetente egy alkalommal, keddenként van Andrisnak gyógytornája, fél órában. Ezúttal mi is ott voltunk és megnéztük, hogy az izmok, ízületek, hogyan mozognak, nyúlnak Veronika szakértő kezei alatt.

– A minden nagy ízületre kiterjedő átmozgatás azért fontos, mert az izmok – mozgás híján – idővel rövidülnek, és így a mozgáspálya beszűkül. Ezt lehetőség szerint meg kell akadályozni, a rövidült izmokat újra meg kell nyújtani. Fontos, hogy a mozgáspálya megmaradjon, ezért a gyógytornák alkalmával ezeket járjuk be. Andris esetében csak passzív átmozgatásról beszélhetünk, magától ugyanis nem tudja mozgatni a végtagjait – magyarázza Vera. Igaz, édesanyja nekünk mutatott egy videót, ahol a fia az ágyon mellette heverő fésűt a kezébe fogta.

Andrisnak nagyon súlyos gerincferdülése van, ami nagy probléma, hiszen az elferdült gerincoszlop nyomja a belső szerveket, a tüdőnek, a gyomornak mind-mind kevesebb hely jut. Ezenkívül a váll- és a csípőízülete sem hajlik megfelelően, ezért például tisztába tenni is csak nehezen lehet. Veronika a kezelések alkalmával megpróbálja a gerincet kiegyenesíteni, a medencét visszatolni a helyére, de csodát nem tud tenni. A torna segít szinten tartani, és ha ez sikerül, az már nagyon nagy eredmény. Andris helyzete ráadásul azért is speciális, mert a gyomorszonda, valamint a garatban lévő kanül elmozdulásától is tartani kell, ezért nagyon óvatosnak kell lenni a gyógytornásznak.

Veronika pedig óvatos, miközben mozgatja a kisfiú végtagjait, folyamatosan beszél hozzá, biztatja, simogatja. Láthatóan szereti Andrist. Azt, hogy Andris megismeri és szereti Veronikát, nem tudja egyértelműen értésére adni, de jelek azért vannak.

– Amikor először találkoztunk, még sokat sírt, de mostanra ez már elmúlt. Én mindig figyelem Andris arcát, a reakcióit, és csak azt csinálom és csak addig, amíg látom, hogy jólesik neki, de legalábbis nem okoz fájdalmat. A bemerevedett végtagok mozgatása ugyanis nemcsak gyógytornász, de a beteg számára sem mindig könnyű. Veronika Andris csípőjénél kezdi a tornát, aztán jön a térd, a boka, és a lábujjak, majd a karok, a vállízület és a csukló, a legvégén pedig a gerincmobilizáció.

– A nyakat is átmozgatom finoman, de a legóvatosabbnak itt kell lenni, a csövek miatt – hangsúlyozza Veronika.

Esetenként az is előfordul, hogy Andrisnak rossz napja van. Ilyenkor Andrea szól Verának, hogy ne jöjjön, mert félő, hogy éppen a kezelés vált ki egy epilepsziás görcsöt, de a legtöbbször hetente egyszer alaposan átmozgatja Andrist. Ez az egy alkalom persze nagyon kevés: ha lenne rá lehetőség, akkor mindennap jó lenne a mozgás, ám Andrea, mint elmesélte, ezt nem meri megtenni. Fél, hogy valami kárt tenne a gyönge kis testben, így inkább csak masszírozza Andriskát. Ami persze szintén nagyon jó hatású.

Azt azonban teljes biztonsággal csak egy szakember tudja, hogy meddig lehet nyújtani, hajlítani a végtagokat. Sőt, sok olyan gyógytornász van, akinek nincs tapasztalata halmozottan sérült betegekkel, ők sokszor nem is mernek úgy hozzányúlni egy-egy végtaghoz, ahogyan kellene – meséli Vera, aki naponta akár hat beteghez is elmegy. Szereti a munkáját, mert tudja, hogy amikor dolgozik: segít.