karácsony

2017.12.04. 14:47

Pajtában is lehet karácsonyozni

SZOMBATHELY A karácsony örök, de mindig törekszünk rá, hogy a lehetőségekhez képest megújítsuk. Erre mutatunk most néhány példát.

Kovács Ági

Arról, hogy milyennek kell lennie a karácsonynak, mindenki gondol valamit. Az ünnep lényegéről is nyilvánvalóan, de a külsőségeiről is. Régen gyertyák, ma égősorok, egykor házi készítésű szaloncukor, arannyal festett dió, toboz, mostanság minőségi csokoládé, izzó, forgó gömbök, rózsaszínű flitterek, vagy éppen lila fenyőfa dukál. A régi karácsonyok kelléktára kedves mindannyiunknak. Leginkább azért, mert a gyerekkorunkra emlékeztet. Amikor még nem volt ennyi fény, nem volt divat sem a házak, sem pedig a városok főterének fényárba borítása. Legfeljebb a hó öltöztette ünnepi díszbe a világot. Nagy szánkózások, hógolyózások közben a meleg konyhában odahaza jó illatok szálltak, sült a bejgli, vagy az, amire éppen futotta a családnak. Majd jött a harsány csillogás, színes, piros-zöld-sárga izzók, sok-sok zene, minél hangosabb, forralt bor, mesterkélt vidámság, lacikonyha. Árusok garmadája, rénszarvasos sapkák, gipszangyalkák, műanyag karácsonyfadíszek, és minden, ami belefér. Aztán persze fordult ismét egyet a világ, és ami avítt volt tegnap, az holnapra divattá válik újra. Lássuk, mit kezd a karácsonnyal egy fotográfus és egy dizájner. Mitől lesz más, mitől lesz különleges, ahogy ők újraértelmezik a színeket, a tárgyakat, a díszeket? Mitől lesz egyéni és sajátos, ahogy a saját képükre formálják, mindenféle jelmezekbe öltöztetik a karácsonyt angyalkák és csillagszórók nélkül. Vagy pontosabban mit rakjunk az angyalkák és csillagszórók helyére, hogy egy pillanatra se érezhessük úgy: csorbult a meghittség, csorbult az ünnepélyesség.

Zergi Borbála és Szigeti Vanda egy zimankós, téli reggelen elindultak, hogy újraalkossák a karácsonyt. Az ablakon kinézve azt látják, hogy fehér hópihék kergetik egymást. Bori Vandát várja, és biztos abban, hogy ő ismét valami látványos dekorációt álmodott meg a fotózáshoz. Rövid autózás után egy elhagyatott falusi pajta mellé kanyarodnak, ahol a mintázott farakás és a mellé állított szánkó tűnik fel elsőre. Meglepő és megkapó hangulatot idéz a málló fal mellé támasztott fehér bicikli és a rátekert égősor. A dekoráció alapjai egyszerű anyagok, van itt elázott raklap, régi pajtaajtók és nyírfatörzsek is. A padló hétköznapi, nyers beton, a karácsonyfa szerepét pedig egy égősorral betekert, régi falétra ölti magára. Alakítása meglepően hiteles. Az egyszerű anyagok mellé kifinomultság is társul. A kerek ajándékdobozokra és a gömbökre kötött ruhácska került, a csillag alakú mézeskalácsok pedig a Göncölszekeret formázzák. Bárki szívesen belekóstolna ebbe az állítólag egészségtelen, de annyira édes és vonzó, porcukros csillagképbe! A karácsonyi dekorációk elmaradhatatlan része az adventi kalendárium, amelyet Szigeti Vanda sütőipari zacskókból és fehér papírtasakokból készített el. Facsipesszel zárta be, és pékzsinórral függesztette fel egy ágra a kis tasakokat. Fillérekből elkészíthető, némi kreativitás kell csak hozzá. Ebből a puritán enteriőrből a modern dizájn sem hiányozhat, a feliratos, csillag formájú párnák és a számozott adventi gyertyák egy lakásban is jól mutatnának.

Letisztult, egyszerű, visszafogott világ ez. A törtfehér, a pasztell árnyalatok, a minták, a felhasznált anyagok és a számtalan ötlet mégis gazdaggá teszi. Ez nem a hivalkodás gazdagsága, hanem olyan ünnepet idéz fel, amely bensőséges marad, de közben különleges is lesz. A gondolatainkban, a szívünkben, amiből persze nem hiányoznak majd az ajándékok, de az egész nem a pénzről és a pénz elköltéséről szól, hanem arról, hogy akinek adunk, annak a szívében megérintsünk egészen mélyen valamit. Hogy emlékezzen, amíg él. Hogy eszébe jusson, hogy volt egy, vagy volt sok karácsony, másmilyen, mint amihez az átlag hozzászokott. Az ő karácsonya. Csak az övé. Neki készült, neki találták ki, neki alkották meg szorgos kezek, miközben valahol álmodozott arról, hogy egyszer majd ilyen lesz. Hogy lesz egyszer majd ilyen. A karácsonyi dekoráció persze nem önmagában való. Csak kellék, csak elmélyíti a hangulatot, érzéseket közvetít, arra szolgál, hogy a lelkünket melegítse, és erősítse azt az üzenetet, amit a karácsony valójában jelent. Szigeti Vanda és Zergi Borbála közös munkája, koncepciója pontosan erről beszél. Az ünnep lényegéről. Nem barokkos aranyozással, agyoncizellált díszítéssel, hanem letisztult formákkal és persze rengeteg ötlettel. A karácsonyi pajta és a fényei illenek az ünnephez. Maga a pajta azt a bizonyos bibliai pajtát, barlangot, jászlat idézi, a sok fehérség a vágyott havazásra reflektál, miközben az ember óhatatlanul a Wham együttes Last Christmasét kezdi el dúdolni, és arra gondol, milyen jó lenne, ha minden barátja összegyűlne ebben a pajtában legalább szentestén.

Az ember persze eltöpreng azon, hogy az ünnep elmúlttával majd hová költöznek a pajta fényei, tárgyai, színei. Mi lesz a felékesített biciklivel, létrával, mi lesz az adventi naptár kicsi zacskóival? Mi lesz a fehérre festett falakkal, gerendákkal, a téglával kirakott padlózattal? És persze mi lesz az emberekkel, akik mindezt kitalálták, létrehozták, megalkották? Mi lesz velünk? Nem lehet minden lakást, belső teret hasonló módon egy ünnep kapcsán karakteresre átszabni, de talán akad egy sarok, egy szoba, ahol megnyugszik a lélek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában