A szobrász sírja része a Nemzeti Sírkertnek

Ács Pál húsz éve kezdte el kutatni az akkor már félig-meddig feledésbe merült Tóth István (1861-1934) szobrászművész szellemi hagyatékát, ismerősöket, rokonokat keresett, akiktől adatokat, történeteket gyűjtött, ezek alapján írt róla két könyvet: az egyik 2002-ben, a jelentősen kibővített második 2007-ben jelent meg. A szalézi altemplomban Wiktora Antal, a Tóth István Baráti Kör vezetője mesélte, hogy Ács Pali bácsi akkor kezdett kutatni, amikor Nagyváradon az idegenvezető megmutatta a székesegyház előtti téren Szent László király szobrát, hozzáfűzve, hogy ez a neves szombathelyi szobrász, Tóth István alkotása.

Itt a szalézi kriptában is van szobra a művésznek: az egyik bal oldali elágazásban Közép-Európa egyik legismertebb szentjének, Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak szentjének és a gyónási titok vértanújának ember nagyságú figurája áll. Meleg színű, fahatású gipszminta, ez alapján készített egy csaknem kétméteres bronzszobrot 1912-ben, amelyet Zentán állítottak fel.

A szobrászművész az élete nagy részét Budapesten töltötte – magyar királyi kormányfőtanácsos is volt – számos, főleg egyházi tárgyú műalkotása között Szombathelyen három jelentős, városképet meghatározó művét tartjuk számon: a Szent Márton-hermát, illetve Szily János és Horváth Boldizsár szobrát. Az 1934. december 12-én elhunyt Tóth Istvánt a Farkasréti sírkertben temették el. Wiktora Antal a szalézi altemplombeli megemlékezésen kiemelte: temetésén sok magas pozícióban lévő személyiség is megjelent, köztük báró Wlassics Gyula, a későbbi vallás- és közoktatás-ügyi miniszter. A szobrász földi maradványait 1939-ben exhumálták, és áthozták Szombathelyre a szalézi kriptába, sírhelye a Nemzeti Sírkert része.