Olvasói levél

2018.01.08. 12:55

A kutya, akinek 3 hónapja 1 százalék esélyt adtak

Olvasónktól, Vlasich Zoltántól kaptuk ezt a megható levelet. Egy szép történet egy örökbefogadott kutyáról, betegségéről, a kétségbeejtő helyzetről, majd a reményteli, de küzdelmes gyógyulásról. Sorai annyira személyesek és őszinték, hogy kár lenne hozzányúlni, így módosítás nélkül adjuk most közre. Jó olvasást!

Olvasónktól

Tisztelt VAOL!

Vlasich Zoltán vagyok, egy vesedialízissel megmentett kutya gazdája.

Bonit 2009. május 13-án fogadtuk örökbe a Gencsapáti Kutyaparadicsomból.

Kőszegszerdahelyre került, egy hatalmas kertbe, ahonnan további izgalmakra vágyva időről-időre megszökdösött, nem kevés bosszúságot okozva nekünk. Rendkívül önfejű, szelektív a hallása, ha betoldoztam egy lyukat a kerítésen, neki volt még kettő tartaléka. A samponos fürdetésekért rendre bosszút állt: ellopkodta a kerti cipőimet, zoknijaimat, kesztyűimet, majd szétcincálva letette őket a lábam elé. Mindennek ellenére nagyon kedves, szerethető jószág, igazi családi kutya, nem lehet haragudni rá.

A mozgásigényét bőven kielégítő környék azonban kis híján a vesztét okozta. Köztudomású, hogy Vas megye kiemelkedik az ország kullanccsal fertőzött területei közül. Különféle, állatpatikában kapható cseppekkel próbáltuk távol tartani az élősködőket, azonban ennek ellenére előfordult, hogy egy nap alatt 3-4 példány is belekapaszkodott a bőrébe. Ennek következtében több alkalommal is átesett a babesiosis nevű megbetegedésen. A babesia egy egysejtű parazita, amely roncsolja a vörösvértesteket, emiatt vérfesték kerül a keringésbe, ami károsítja a veséket, végül veseelégtelenséget és az állat pusztulását okozza. Időben felismerve azonban, jó eséllyel, szövődmény nélkül gyógyítható.

Ez év szeptember 29-én is, az első tünetek (étvágytalanság, bágyadtság) jelentkezésekor rögtön állatorvoshoz vittük, ahol megkapta a korábban bevált injekciókat. Sajnos azonban ezúttal nemhogy néhány órán belül, hanem még néhány nap múlva sem lett jobban. Egyáltalán nem evett, hányt (mivel a vesék helyett már a nyálkahártyán keresztül zajlott a méreganyagok kiválasztása), a kerti bokrok alatt bujkált.

Október 2-án, a lesújtó vérkép (1134 szérum kreatinin és 32,8 karbamid szint) ismeretében, azzal, hogy gyakorlatilag semmi esélye, az állatorvos az elaltatását javasolta. 

Feleségem, Légler Veronika ekkor kereste meg dr. Varjú Gábor doktor urat, aki reményt nyújtott számunkra, még aznap megműtötte, egy katétert helyezett el a hasüregében, amelyen keresztül naponta négyszer kellett elvégeznünk a dialízisét otthoni körülmények között. Emellett minden nap infúzióra vittük Szombathelyre, a feleségem órákig ült mellette, míg lefolyt. 

Egy hét után a felére csökkent a kreatinin szintje. A 600-as érték azonban nem mozdult. Feleségem végső elkeseredésében vértisztító csalánteával, pannonhalmi vesetisztító teakeverékkel itatta (bár dr. Varjú Gábor doktor úr házi praktikáinkon leginkább csak mosolyogni szokott, „heroikus küzdelmünk” egyidejű elismerésével), és mivel az étvágya sem tért vissza, kiskanállal, bébiétellel etette naponta többször. Sajnos a leggondosabb kezelés ellenére is hashártyagyulladás lépett fel nála (ez gyakori szövődménye a dialízisnek), amely nyilván negatívan befolyásolta az eredményeit is. 

Másfél hét telt el így, azután újra reménykedhettünk, a kreatinin szint előbb 420-ra, majd 295-re csökkent. Újabb három hét elteltével már elfogadta az ételt is, a fokozott fehérjebevitel (főtt csirkemell) azonban a kreatinin érték (kisebb mértékű) emelkedését eredményezte. 

Boni ekkor már nagyon unta a kezelést, és megpróbálta saját maga eltávolítani a katétert. A megrágott cső menthetetlen volt, újra műteni kellett a kutyát. Azóta leginkább egy múmiára emlékeztet, körbetekertük ugyanis egy fáslival, hogy ne férjen hozzá a katéterhez. A kreatinin szintje – a napi kettő kezelés mellett is – lassan ugyan, de újra csökkenni kezdett, 290-re, 240-re, majd 220-ra, és december 21-ére a normál tartományon belüli 160-ra.

Minden korábbi, egészséges kutyákra jellemző funkciója visszatért: eszik, iszik, kunyerál, csóvál, bújik, ugat, örömköröket fut, póráz nélkül sétál a mezőn, puszit és pacsit ad.

Az ő kis élete lett a mi karácsonyi ajándékunk,így, mivel ez a kezelés rendkívül költséges, két doboz peritoneális dializáló oldat került a karácsonyfa alá.

Nagyon hálásak vagyunk dr. Varjú Gábor doktor úrnak és a Szombathelyi Állatkórház valamennyi kedves munkatársának, amiért esélyt adtak a mi Boninknak, ellátták, ápolták, szeretgették, biztatták, szurkoltak neki!

Bízunk abban, hogy 2018. valóban a Kutya Éve lesz! :-)

Tisztelettel:

Vlasich Zoltán

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában