Most először a Szentháromság téren gyürkőztek neki a tél elűzésének

Az emelkedő hőmérséklet azzal a reménnyel biztat, hogy a celliek akciója talán sikerrel jár.

Eleinte a város határában – pontosabban Cell és Alsóság között, a téglagyári horgásztó és a Vulkán-fürdő szomszédságában – rendezték meg a télűző szertartást a celli Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár munkatársai. A recept sokezer éves: rakj óriási máglyát, amely nemcsak jó meleget csinál, hanem a téli sötétet és a gonoszt is elűzi. Ha szalmabáb szintén van kéznél, föltétlenül égesd el – vagy dobd a vízbe (horgásztó is lehet), nehogy a sötét erő valahogy elállja a tavasz útját. A télűző szertartás az idén beköltözött a belvárosba, nyilván a nagyobb érdeklődés reményében. A kifejezetten közösségi helynek kialakított Szentháromság téren rakták meg a tüzet – amellyel mintha József Attila verses álma is megvalósult volna a nagy-nagy tűzről (amelyet meg kéne rakni, hogy melegednének az emberek), ráadásul összebékítve a pogány időkben gyökerező és a kereszténységhez kapcsolódó hagyományokat. Műsorral Ziembicki Dóra készült.

A Soltis Lajos Színház közönsége már csak az ő kedvéért is kilátogathatott a térre: ahol Dóra dalra fakad, ott megjelenik a tavasz (sarkában ott lohol a forró nyár is).

Előbb a gyerekeket foglalta le énekkel, játékkal, télűző mondókákkal, aztán következtek a felnőttek, akiket nem átallott megtáncoltatni: hogy ne csak a szívük melegedjen föl, a lábuk se fázzon.

Jelmezverseny, forró italok, jókedv – ez volt az első belvárosi télűző. Az a helyzet, hogy a tél mélyen szégyellheti magát, ha ekkora tavaszváró akaratnak ellenáll: menjen csak messzire.