Látás nélkül is lehet enni, csak nehezebb

Első kísérlet

Gorza Norbert, az iroda vezetője elmondta: Szombathelyen ez az első kísérlet, a fővárosban azonban már ez is egy bevált módszer arra, hogy a látókhoz közelebb hozzák a látássérültek világát. Az ilyen élményszerű alkalmak célja, hogy a gyerekek elfogadók legyenek sérült embertársaikkal. Az asztalfőn a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesületének elnöke és elnökhelyettese, Bősze György és Nagy Lászlóné, Marika foglaltak helyet. A pincérek önkéntes segítők voltak. Miután a vendégek kitapogatták az evőeszközöket, Marika gyakorlati tanácsokat adott:

– A tányéron a 12 óránál van a hús, a hozzánk közelebb eső részen a rizs. A húst jól le kell szorítani a villával, hogy ne mozduljon el, a rizst pedig a tányér szélétől befele kell terelgetni – vezényelt.

Küzdés a rázós élethelyzetekkel

Miközben a fiatalok küzdöttek az étellel, a két sorstárs arról mesélt, hogyan tudnak a vakok kellő akarattal megoldani rázósabb élethelyzeteket is. Miután némi maszat hátrahagyásával sikerült elfogyasztani a húst, jött a desszert: a csokiöntettel tálalt Gundel-palacsinta már nemcsak az abroszon, hanem néhány diák ábrázatán is nyomokat hagyott. De teljesítették a feladatot: nem maradt senki éhesen.

– Csak az zavart, hogy tudtam, csúnyán eszem és ezt mások látják – összegezte tapasztalatait Szabó Cintia, a Horváth Boldizsár szakközépiskola tanulója. De szívesen jött el kipróbálni ezt az élethelyzetet, máskor is volt már hasonló témájú kiállításon.

Lesz még láthatatlan vacsora – felnőtteknek is.