A népszínműveknek missziós szerepük volt – Gúthy Lászlót kérdeztük

Nosztalgia

– Mind apám, mind anyám református lelkész volt Kelet-Magyarországon, magam is egy paplakban születtem Öcsödön 1954-ben. Nem akartam lelkipásztor lenni, sokkal inkább élelmiszeripari mérnök vagy színész, ám egy 1972-es tragikus vonatbaleset mindent megváltoztatott. Ekkor döntöttem úgy, hogy anyám és apám örökébe lépek, így is történt: 1973-ban elkezdtem teológiai tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégium teológiai akadémiáján – mesélt a kezdetekről Gúthy László, a Felsőőri Református Egyházközség lelkésze, aki 1992 óta szolgál Felsőőrön, mellette irányítja azt a színjátszó csoportot, amely 2015-ben az alsóőri magyar nyelvű színjátszókkal együtt Magyar Örökség díjat kapott.

1983-1992

A hetvenes években nyomasztó lelkészhiány volt Magyarországon, így mindössze három év elvégzése után – amikor még alig múlt 22 éves – Gúthy Lászlót kirendelték lelkészi szolgálatra egy szatmári faluba, 1983-ban aztán a Sarkad-Újteleki Református Egyházközség megválasztotta lelkipásztorának. Időközben megnősült, két fiuk született. Felesége azonban hamarosan megbetegedett és 1986 decemberében elhunyt. – Karácsony harmadik napján temettük el a feleségemet, ott maradtam két gyerekkel egyedül. Ez egy nagyon nehéz időszak volt, de a hitemnek köszönhetően túléltem – mesélte a lelkész. 1988-ban aztán Kölcsére került, újra megnősült, ebből a házasságából egy lánya született. Itt olvasta a Reformátusok Lapjában, hogy a Felsőőri Református Egyházközség olyan lelkipásztort keres, aki az istentiszteleteket két nyelven: magyarul és németül is el tudja látni. Jelentkezett, majd 1992 márciusában minősített többséggel meg is választották.

Mélyvíz

– Megérkezésem után rögtön a mély vízbe kerültem, másnap már az iskolában kellett beszélnem a gyerekekhez németül. Most, 25 év elteltével is mindig leírom a német prédikációimat, de egyre többször teszem félre, ma már tudok németül improvizálni, de számolni és álmodni még mindig magyarul szoktam. Szerencsére szüleim nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy nekünk több jusson az életben, így nagyanyám testvérének a barátnőjét – aki még a háború előtt Karintiában volt házi nevelőnő – kérték meg arra, hogy tanítson meg engem németül. – A hihetetlenül szigorú vénkisasszony egy héten kétszer egy-egy órában oktatott. Mese nem volt, négy év alatt meg kellett tanulni németül, így 18 éves koromra már elfogadható módon beszéltem a nyelvet – mesélte.

Hányan beszélnek magyarul?

Az egyházközség – mióta Burgenland része – mindig is nagy gondot fordított a magyar örökség továbbvitelére és a magyar nyelv gondos ápolására. Ez a mai napig így van. – Nagyon erőteljesen gondozzuk azt, ami még magyar Felsőőrben. A több mint 1500 gyülekezeti tagból 950 valamilyen szinten ért vagy beszél magyarul. Kétharmaduk magyar anyanyelvű vagy magyar indíttatású, egyharmaduknak azonban nincs kötődése a magyarokhoz. Jól jellemzi a helyzetet, hogy most egy olyan temetésen kell részt vennem, ahol az elhunyt egész életében magyarul élt és gondolkodott, de a temetésen csak németül tudok szólni, mert nem maradt egyetlen ember – sem a családjában, sem a barátai között –, aki értené a magyart – fogalmazott Gúthy László.

Felsőöri Református Ifjúsági Olvasó és Dalkör

1889 óta működik a Felsőöri Református Ifjúsági Olvasó és Dalkör – ez a második legöregebb egyesület az egész városban, mivel az önkéntes tűzoltók néhány héttel megelőzik őket. A terület elcsatolását követően a dalkör feladatául tűzték ki a magyar nyelv ápolását és a nyelvszigeten élő magyar kultúra továbbvitelét. 1923-ból van az első olyan plakát, ahol a dalkör már színi előadást hirdet.

– Én 1993 óta minden évben rendezek egy darabot. Mindig szeptemberben kezdem átírni a szöveget, és hagyományosan karácsony és szilveszter után meg is van az első olvasópróba. A második összeolvasás után már a színpadon próbálunk, hiszen nem elég fölmondani a szöveget, azt elő is kell tudni adni. Sokáig csak népszínműveket játszottunk. A műfajt ugyan sokan lenézik, de itt a népszínműnek missziós szerepe volt. Eleinte a szókincsbővítés, később – amikor otthon már nem használták a nyelvet – a nyelv továbbadásának az eszköze lett.

Az utóbbi évtizedben inkább a magyarországi polgári értékrend felé fordultak a darabválasztással, ezúttal pedig egy amerikai komédiát visznek színre, a Primadonnákat, az előadás rendezője a színjátszó kör egyik tagja, Bács Lóránt.

– Aki eljön március 10-én az előadásra, sok zsebkendővel készüljön, mivel garantáltan végigröhögi majd – hangsúlyozza a lelkész, aki maga is játszik, ezúttal egy pocsék színészt alakít.

Jelenleg a színjátszó kör 23 tagból áll, ők jellemzően 25 év feletti fiatalok. A hétvégi próbákra mindenki minden körülmények között eljár.

– Ezek a fiatalok már nem beszélnek egymás között magyarul: csak a színházban. Nagyobb részük magyar anyanyelvű osztráknak vagy olyan osztráknak vallja magát, aki beszél magyarul is. Ez az elmúlt évtizedek legnagyobb vesztesége, mert ugyan a magyar nyelv kitörölhetetlen, a magyar identitás hiányzik – fogalmazott Gúthy László.