Vigyázat, vadveszély! – Egy megfizethető biztosításnak az autósok is örülnének

Mi a közös a közlekedésben és a vadászatban?

Az, hogy mindegyik önmagában is veszélyes üzem. Két veszélyes üzem „találkozásából” pedig tényleg nagy baj lehet. Az Országos Magyar Vadászkamara Vas Megyei Területi Szervezete ezért is ültette egy asztalhoz azokat a szakembereket, akiknek egy-egy vadelütés kapcsán dolguk lehet egymással. Mert mi történik, ha egy autó vagy vonat vaddal ütközik? Először is értesíteni kell a rendőrséget, a helyszínelők pedig – a megyei vadászkamara által készíttetett, az egyes vadászterületek határait jelölő térkép és a folyamatosan frissülő adatbázis alapján – odahívják a területileg illetékes hivatásos vadászt. A helyszínen készül egy jegyzőkönyv, amelyben egyebek mellett azt is próbálják tisztázni, hogy fennáll-e a vadászatra jogosult felelőssége. Ha ugyanis a vadásztársaság a közút százméteres körzetében kiegészítő táblákon nem jelzett hajtást rendezett, vagy telepített sózóval, etetővel, mesterséges itatóval, dagonyázóhellyel odaszoktatta a vadat, akkor ő a felelős. Ez azonban ritkán van így, hiszen a vadászatra jogosultnak is elemi érdeke a szigorú előírások betartása, már csak azért is, mert „alaphangon” is könnyen keletkezhet 300-400 ezer forintos kár egy-egy személygépkocsiban, de akár milliós nagyságrendű is lehet a számla.

Ki állja a kárt?

A legtöbb esetben a vadászatra jogosult és az autós is a saját kárát állja. Gagyi István, a megyei vadászkamara és a Vasi Vadgazdálkodók Védegyletének elnöke a rendezvényen megjegyezte, hogy az EU tagállamainak többségében a járműtulajdonosok vadbalesetre is köthetnek külön biztosítást, nálunk viszont egyelőre nem. Marad a casco, ami viszont az idősebb autók esetében nem kifizetődő és nem is mindig kivitelezhető megoldás. Az elnök szerint mindkét fél számára megnyugtató lenne, ha végre a hazai biztosítók is előrukkolnának egy észszerű megoldási lehetőséggel – a vadászkamara régóta ezt szorgalmazza.

– Tavaly Vas megye közútjain 291 vadat ütöttek el: ezek majdnem 90 százalékát olyan területen, ahol kinn van a vadveszélyt jelző tábla – hallottuk Kiss Edinától, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályvezetőjétől. Mint elmondta, Gasztony, Csákánydoroszló, Balogunyom, Kisunyom, Gérce, Káld, Sitke, Szemenye, Győrvár térségében, valamint a váti dombon történik a legtöbb vadbaleset.

Ják, Balogunyom és Egyházasrádóc térsége a GYSEV szempontjából „kritikus” területek: a mozdonyok ezeken a szakaszokon „találkoznak” leggyakrabban vaddal – tavaly ez 77-szer történt meg. Király Csaba, a vasúttársaság üzembiztonsági szakértője beszélt arról is, hogy a korszerűsítések – ebből a szempontból – nem sok jót eredményeztek, hiszen míg a régi mozdonyokban benne volt a vas, a mai korszerű, műanyag borítású Flirt mozdonyok nemcsak törékenyebbek, de csendesebbek is, így a vad nem hallja, ha közelednek. És mivel a mozdonyok esetében hamar összejön a milliós kár, a társaság sokat tesz a vadelütések megelőzéséért: volt, ahol kerítést építettek, máshol a vadat megzavaró prizmákat helyeztek ki az oszlopokra, utóbbi módszer azonban csak sík terepen vált be. A vasúttársaságnál egyébként 2016 óta dokumentálják, hogy hol, mikor mit ütött el a mozdonyuk, az Országos Meteorológiai Szolgálat adataira támaszkodva pedig a szél irányát, erejét, a hőmérsékletet és a páratartalmat is feljegyzik, és tervezik, hogy ezeket az információkat továbbítják a Nyugat-magyarországi Egyetemre, abban bízva, hogy a szakemberek az adatok alapján kikövetkezhetnek bizonyos összefüggéseket, amelyek ismeretében a mozdonyvezetőket is fel tudnák készíteni a váratlan helyzetek elkerülésére – például hogy bizonyos szakaszokon vagy időszakokban hangjelzéssel riasszák el a vadat.