Csukás Istvánnal találkozhattak a gyermekek Bükön

Bükfürdőn pihent

A kitűnő író, nagyszerű gyermek- és ifjúsági regények, számtalan népszerű rajzfilm szerzője Bükfürdőn pihent. Ezt használták ki a művelődési ház munkatársai, és közönségtalálkozóra invitálták, Csukás István pedig örömmel elfogadta a meghívást. Miközben izgatottan sereglettek a gyerekek a terembe, szót tudtunk váltani az íróval, aki bevezetésként elmondta, ha elutazik valahova, mindig megveszi a megyei napilapokat, így a Vas Népét is egy hete olvassa már. Véleménye szerint a megyei újságok érdekesebbek, mint az országos lapok.

Íróasztalfióknak ne dolgozzunk!

Most éppen színdarabokat ír, mesélte. Ezt a fajta feladatot mindig szerette, de csak felkérésre ír. Szerinte az ember íróasztalfióknak ne dolgozzon, ha filmről vagy színházról van szó. Most három teátrum is felkérte, így aztán nyárra megvan a munkája. Szeret folyamatosan tevékenykedni. Hozzátette: nem kell többet írni, csak naponta két-három órát. Megszokta, hogy három óra alatt ír meg öt oldalt. Látszólag ez nem sok, de tíz nap alatt az már ötven oldal, húsz nap alatt pedig száz.

Az olvasáshoz is kell kreativitás

Eddig tartott rövid beszélgetésünk, mert a büki iskolások már türelmetlenül színpadra követelték a mestert. Csukás István pontosan tudja, mit és hogyan kell mondani a gyerekeknek. Úgy beszél, ahogy ír: jókedvűen, ízesen, sztorizgatva, közvetlenül. Mesélt a gyerekkoráról, arról, hogyan kezdett el meséket írni. Megtudtuk tőle, hogy a szavakkal játszani jó dolog. Ő maga kis kora óta jó barátságot ápol a szavakkal. Szerinte az olvasáshoz legalább annyi kreativitásra van szükség, mint az íráshoz. A nyitottság és a gondolkodás a legfontosabb. Szójátékokat mutatott a kicsiknek. Nemcsak a Géza kék az ég került szóba, de saját alkotásaiból is idézett néhány példát. Apáca, lenyel a cápa, mondta az író, és a gyerekek azonnal visszafelé olvasták a mondatot, és nagyot nevettek. Kedvenc neveit említette, a Téglagyári Megálló nevű kutyát, Mirr Murrt és Oriza Triznyákot.

A lelkes közönség vette a lapot, megtapsolták, válaszoltak azonnal az író kérdéseire. Szájtátva hallgatták Csukás Istvánt. aki szerint a legnagyobb csoda az, amikor a fehér lapon megjelennek a fekete betűk. A gyerekek rengeteget kérdeztek. Azonnal tudni akarták, hogy született az első mese, kiről mintázta Csukás a Keménykalap és Krumpliorr bolondos fagylalt-árusát, miért a Pom-Pom a kedvence, és hogyan született meg Süsü, a sárkány. Bagamérit egy kisujjszállási ember mintájára gyúrta, az elátkozott fagylaltos óriási sikerrel vonult be a filmszakmába. A mesét még Hollywoodban is díjazták, Pom-Pomból pedig huszonhárom részt készítettek el, a Festéktüsszentő Hapci Benő és a Órarugógerincű Felpattanó neve azért olyan különleges, mert fényévnyi távolságra van bármely használatban lévő névtől. Ez a kedvenc meséje, de Süsü is a szívéhez nőtt.

Kis olvasóit Csukás arra biztatta, hogy olvassanak. Olyan könyveket vegyenek a kezükbe, amelyekben kedvüket lelik. Aki olvas, mondta, annak a fejében ész van, és nem szilvalekvár. Csukás István jól bírta a gyerekek záporozó kérdéseit, a felé irányuló szeretetet, hosszan dedikált, fényképezkedett, és azt ígérte, máskor is eljön Bükre. Járt már a városban, itt hallotta először a kifejezést: „feszített víztükör”. Tetszett neki akkor is, és most is.