Hóhányó bokszolók hétvégi jó cselekedete – Margit néninek segítettek

Szorgosan dobálták a havat

Amikor az útmutatás szerint lekanyarodunk a Jégpince utcáról a Petrocelli utca irányába, egy kis padra leszünk figyelmesek, mintha csak azért tették volna oda, hogy a megpróbáltatások előtt kicsit lepihenhessen az erre járó, vagy még inkább, hogy utána, ha valakinek sikerül innen kijutni. Ez ugyanis múlt hétfőtől csütörtökig szinte lehetetlen volt. Miközben óvatosan evickélünk a havas úton, harminc méter után balra tart az út, az erdősáv jobb oldalt itt jó ötven méter hosszan eltűnik, és északról hatalmas nyílt tér következik, a távolban most éppen négy őz legelészik. A kanyar után aztán feltűnik hat fekete pont, ahogy elképesztő energiával hányja a havat, és meglátjuk Szigetiné Tóth Margitot is.

A mesebeli Petrocelli utca

Ő 17 éve él a Petrocelli utcában. Szeret itt, mivel a természet, a nyugalom, a kert mindennél fontosabb, és nem bánja azt sem, ha télen esik a hó. A bekötőút kezdetétől nagyjából kétszáz métert kell megtenni a házáig. Igazán nem sok. Nem is szokott gond lenni, hacsak nem esik a hó, és nem fúj a szél. Akkor ugyanis onnan, ahol most az őzek legelésznek, teljesen befújja az utat az északi szél, elvágva a külvilágtól az ott élőket, mivel kerülőút nincs. – A fiam ugyan megpróbált bejönni az autójával, de elakadt, ki kellett húzni. Ilyenkor szinte szárazra pucolja a szél a mezőt, és terhét mind az úton teszi le – meséli Margit néni.

A Skorpió Boksz Club segített odaérni az orvoshoz

A Skorpió Boksz Club tagjai gyakran tartanak errefelé futóedzéseket, és jól ismerik a környéken élőket is. Elhatározták, kiszabadítják a hó fogságából az idős asszonyt, ehhez azonban először egy gépre volt szükségük, mivel a rendkívüli hidegben összefagyott, méteres hóakadállyal nem bírtak volna. Találtak is egy vállalkozót csütörtökön, aki traktorjával többször elsüllyedt a hóban, de végül letolta a nagyját, ők pedig szombaton – edzés gyanánt – egy óra alatt ellapátolták a maradékot. Nekik semmibe nem került, az edzés is megvolt, jót is tettek, és ami talán a legfontosabb, példát mutattak. Egy mondatban így lehetne összefoglalni a Skorpió Box Club ötletét, hogy segítenek. Legalábbis az ő szemszögükből, Margit néninek ez sokkal többet jelentett, ugyanis orvoshoz készült, az volt a tét, hogy odaér-e. Odaért.

Jó tett helyébe jót várj

A lapátolás után Margit néni teával vendégeli meg a bokszolókat, mi is kapunk, és közben beszélgetünk. Természetesen szó esik a parkerdő örök problémájáról: az illegális hulladéklerakásról és megtudjuk, Margit néni 72 éves kora ellenére még most is dolgozik – mint mondja – muszáj kiegészíteni a nyugdíjat és láthatóan nem is az a típus, aki szeret a karosszékben üldögélni. – Itt tavasztól őszig a pergola alatt megy egész nap az élet, nem is vagyok a házban. A családom eleinte ellenezte, hogy kiköltözzek, de hát itt voltak az állatok, számos kutya és macska, őket ki etette volna télen? – meséli. Ma már csak Lola van, a hétéves németjuhász-bernipásztor keverék eb. A kutya nagyon barátságos, de csak azért, mert Margit néni is itt van, ha egyedül lennénk, Lola nem engedne be a kertbe, ahol nyáron 13 hatalmas leánder pompázik. Ezek most a házban telelnek, kicsit szűkössé téve ugyan a helyet, de nem számít, a lényeg, hogy megmaradjanak. Azzal köszönünk el, hogy most már biztosan vége a télnek, a nehezén túl van, de Margit néni még emlékszik 2013-ra, amikor március közepén került a hó fogságába.