Alig több mint ötszáz forintból kell jót főzni a kórházakban – Megmutatták, hogyan (VIDEÓ)

Amikor az ember a kórházi étkezésre gondol, a legritkább esetben rohanják meg a szép emlékek, részben mert a kórházi tartózkodás sem kellemes, részben mert nem jó az étel. Legalábbis ez az általános vélekedés.

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ most vállalkozott a lehetetlenre, elhatározták, megmutatják a betegeknek, hogy a kórházi étel is lehet finom. A Főzzük körbe Magyarországot kórházainkban! kampány 11. állomása szerdán Szombathelyen volt. Képviselőket, kórházi dolgozókat és újságírókat hívtak meg egy ebédre. – Itt is, mint eddig mindenhol, a rengeteg negatív sajtóhírrel szemben igazolni szeretnénk, hogy egészséges, finom ételt kapnak a betegek, úgy, hogy közben a szakmai és jogszabályi előírásoknak megfelelünk – hangsúlyozta dr. Hajnal Judit, a kampány országos menedzsere. bd

Jókedvből nincs hiány a konyhán

Dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő örömét fejezte ki, hogy a kórházi étkezést ilyen módon népszerűsítik, mivel a kórházi koszt nem éppen a kulináris élvezetek szinonimája, annak pedig különösen örült, hogy kívülről hoznak be tudást a rendszerbe. Ambrus György séf, a gyulai Pándy Kálmán Kórház élelmezési osztályvezetője – és egyben a kampány egyik ötletgazdája – valóban csak a tudását adta, hiszen a mostani bemutatón ugyanazokból az alapanyagokból és ugyanannyi pénzből főztek ebédet, mint ami minden kórházban rendelkezésre áll. A szakértelem fontossága mellett a séf a derűs hozzáállást is a lényeges összetevők közé sorolta, hiszen ahogyan egy lazacot is el lehet rontani, úgy egy borsófőzelékbe is bele lehet adni mindent. Hozzátette: a tapasztalata az, hogy a szombathelyi kórház konyháján jókedvből nincs hiány.

Az adagok alapanyagára 550 forint

A kórházi konyhák helyzete azért nem könnyű, mert naponta akár harmincféle diétás ételt is el kell készíteniük, mindezt ráadásul ipari mennyiségben. Prof. dr. Nagy Lajos kórházigazgató elmondta: az intézmény konyháján havonta 26 ezer 500 adag ételt főznek, az adagok alapanyagára pedig 550 forint. Ennyi a norma, ami nem sok, de ebből mindennap megpróbálják kihozni a maximumot. Az igazgató hozzátette: ő a betegektől nem hallott még negatív véleményt a kórházi kosztról, de bízik benne, hogy Ambrus György és csapata még inkább hozzátesz az étkezés pozitív megítéléséhez azzal az ötszáz adag étellel, amit csapatával megfőz.

A jóízű kórházi falatozásnak számomra két komoly akadálya van. Az egyik, hogy a kórteremben kell megenni az ebédet, a másik, hogy egy műanyag tálcából kell kikanalazni az ételt. Nálam ez a két körülmény nagyjából el is intézi az étvágyat. Szerencsére most a szervezők eltekintettek a körülmények hűséges rekonstruálásától, így terített asztal mellett várhattuk az ötszáz forintos kórházi ebédet, ami ezúttal zelleres zöldségleves volt, valamint bakonyi sertéstokány rizzsel. Éhesen és kritikusan vártam az igazság pillanatát. A leves ízlett, igazat adtam a séfnek, aki még a konyhában azt ígérte, amit most fogunk enni, bármelyik közepes étteremben megállná a helyét. A tokánnyal hasonló volt a helyzet. Először azt gondoltam, eltúlozták a rizst a húshoz meg a gombához képest, de nem, a végén kiderült, hogy jók az arányok, az íze pedig határozottan jó volt. Leginkább a zsíros húsoktól és a sótlanságtól tartottam, de félelmem alaptalannak bizonyult.

Nincs miért aggódniuk a betegeknek

A különleges tesztebéd azonban kevés volt, persze nem véletlenül: a kórházi adag kisebb, mint egy normál menzán, hiszen az ágyban fekvő embernek jóval kevesebb kalóriára van szüksége, mint az egészségesnek. Ha azonban tényleg ki lehet hozni egy ilyen ebédet ötszáz forintosból, akkor nincs miért aggódniuk a betegeknek. Az asztalnál ülő, mintegy tucatnyi meghívott vendég is elégedettnek tűnt.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy az az ebéd, amit mi kaptunk, egy kis extra díszítést is kapott, de később a kardiológiai osztályon arról is meggyőződhettünk, hogy tényleg csak a tálalásban volt különbség. Philippovits Gyula mindössze egy napja volt kórházban, előtte a soproni kórházban kezelték, ott – mint mesélte – meg volt elégedve a koszttal. Megkértük, kóstolja meg Ambrus György ebédjét is. – Éppen olyan, mint a feleségem főztje – mondta, miután belekanalazott a zöldséglevesbe, és Gyulának a második fogás is nagyon ízlett. Farkas Ottót tíz napig kezelték a belgyógyászaton, neki is ízlett, amit akkor kapott. – Igaz, nem adnak sokat, de azért nekem elég, mivel a diétát tartani kell – fogalmazott. bd