AZ ÁLMODÓK OPERATŐRE

2018.03.18. 08:00

A szabadságharcról is forgatott a felsőcsatári Hildebrand István

Gyerekkorunk nagy filmjeinek operatőre Hildebrand István. Felsőcsatáron nőtt fel, így ezer szállal kötődik Vas megyéhez, a nyugati régióhoz. A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán: csak néhány film a rengeteg közül.

Kovács Ági

Manapság egészen máshogy vannak a dolgok, piacorientált lett a filmszakma. Minden rendező úgy kezd munkához, vajon az amerikai filmakadémiának tetszik-e, amit kigondolt. Régen másképpen volt. Az álmaikat akarták filmre vinni az alkotók, nem díjak bezsebelése volt a céljuk. Az akkori álmodók filmjeiben egy közös volt, bennük volt a lázadás Fotó: Stekovics Gáspár

Felsőcsatár

A Flóra Film stúdiójában találkozunk, ahol a Jelenetek egy operatőr életéből – Hildebrand István legendáriuma című portréfilm készült. A legendás filmes nemcsak azért vállalta az interjút, mert szívesen idézi fel a gyerekkori emlékeit, de mert olyan fotográfussal érkezem, akit régóta kedvel. Stekovics Gáspár elfogódottan fog kezet Istvánnal. Hildának szólítja és gyengéden megkéri, hadd fotózza le őt az emeletes ház erkélyén, kezében egy csapóval. Előtte krétával ráírta: Hildebrand.

Manapság egészen máshogy vannak a dolgok, piacorientált lett a filmszakma. Minden rendező úgy kezd munkához, vajon az amerikai filmakadémiának tetszik-e, amit kigondolt. Régen másképpen volt.
Az álmaikat akarták filmre vinni az alkotók, nem díjak bezsebelése volt a céljuk. Az akkori álmodók filmjeiben egy közös volt, bennük volt a lázadás Fotó: Stekovics Gáspár

 

Az operatőr születésétől fogva egészen tízéves koráig Felsőcsatáron élt a nagyszülei házában. – Horvátul gondolkodom, de magyarul kell beszélnem. Képzelheti, milyen nehéz a dolgom! Felsőcsatáron ugyanis mindenki horvátul beszélt a környezetemben. Akkor mindössze háromszázan lakták a falut. A nagyszüleim meghatározóak voltak a nevelésemben, mert úgy kerültem oda, mint zabigyerek. A mai napig nem tudom, ki volt az apám. Anyám kilencvenhat éves volt, amikor elment, de soha nem árulta el, kitől származom.

Mozi

Azokban az években minden gyerektől tiltották, az erkölcstelenséget, a bűnt jelképezte egy olyan gyerek, aki nem házasságból származott. Mégis szép emlékek kötik Csatárhoz. Jöttek például a filmesek, akik festett üvegeket hoztak magukkal, amelyek akkorák voltak csupán, mint egy mai okostelefon. Kézzel festették ezekre Jézus történetét. Megvolt a szeplőtelen fogantatás és a keresztre feszítés is. Az iskola falára, diaként „vetített képhez” a helyi tanító játszott aláfestő zenét harmóniumon.

– Mi, gyerekek úgy hívtuk: a mozi. Számomra tízéves koromig ez volt a mozi.

Nagy szerencsére egyszer kapott egy rollert, az aztán nagy csoda volt, a kis Pisti világszenzáció lett. Kölcsönadta, barátkozott, szerette azokat az éveket. Traktorosnak szánták, mert az volt a legjobb módú ember a faluban. Az első világháborúból hazatért hegyivadász nagyapa tisztességre nevelte unokáját, meséi egytől egyig a becsületről szóltak. Kicsi volt még, amikor először látta a Dunát. Budapesten úgy tűnt, ez a folyó maga a tenger! A főiskolára bejutni pedig maga volt a világ csodája, soha életében nem járt forgatáson. Moziban igen, de egy kezén meg tudta volna számolni, hány alkalommal. A II. világháborúban szétlőtt Budapesten éppen azt kereste, hogy az utcán hol osztják a krumplit, amikor egy barátjával találkozott, aki színésznek készült. Elkísérte a színiakadémia felvételijére, ahol a portás bácsi tanácsára ő is bement, mert ha felveszik, nem kell érettségizni. Az operatőr szakot azért választotta, mert ott nem kellett beszélni, valójában nem is értette a szó jelentését. 1946-ban ő volt az egyetlen hallgatója az akkor induló operatőr tanszaknak. Mindent elolvasott, amit csak lehetett. Tudni akarta a kamera működését, ismerni akarta a technikai trükköket, azok használatát. Mesterei Balázs Béla, Radványi Géza (Márai Sándor testvére), Ranódy László, Hegyi Barnabás voltak. A nevek hallatán ámuldozom. Osztálytársai voltak Bacsó Péter, Makk Károly, Kovács András, Vámos László, Gera Zoltán, Szirtes Ádám, Békés Itala.

Hildebrand István Felsőcsatárról indult a világhírnévig Fotó: Stekovics Gáspár

Manapság

Manapság egészen máshogy vannak a dolgok, piac-orientált lett a filmszakma. Minden rendező úgy kezd munkához, vajon az amerikai filmakadémiának tetszik-e, amit kigondolt. Régen másképpen volt. Az álmaikat akarták filmre vinni az alkotók, nem díjak bezsebelése volt a céljuk. Az akkori álmodók filmjeiben egy közös volt, bennük volt a lázadás. – Az én időmben egész más volt leforgatni egy árvízi jelenetet a Kárpáthy Zoltánban vagy a Kőszívű ember fiaiban a farkaskalandot. Az árvízi képekhez egy Rákos-patak melletti elhagyott strand medencéjét béreltük ki, mi építettük fel a díszleteket, élő statisztáink voltak, minden eredeti volt. Manapság utómunkában mindent megold a technika. Mi évekig készültünk egy filmre. Az előkészületek, az irodalmi forgatókönyv és a technikai forgatókönyv elkészítése után már a helyszínen is rengeteg helyzetet kell spontán megoldani. Sok közös filmjük volt Várkonyi Zoltánnal. Az ember azt gondolná, az ilyen tehetséggel megáldott emberek közti kapcsolat fontos és meghatározó mindkettejük számára. Amikor erről az ismerten zaklatott viszonynak a részleteiről kérdezem, előtörnek Hildából a szomorú emlékek.

Szomorú emlékek

– Hát, ez volt a pályámon a legsiralmasabb történet. Várkonyi zseniális rendező, tanár, a korszakát, a színházi szakmát jól ismerő, a Művész Színház igazgatója volt. Birtokában minden ismeretnek, annak, ami a nyugatot jelentette. Különlegességekkel léphetett a színházi piacra, de a filmezéshez nem értett. Nem ismerte a filmes eszközöket, elképzelt egy színpadi teret, súgólyukkal és egyebekkel.

Úgy vélte, egy színésznek, ha mondandója van, előrelép egyet és hangosabban mondja a szöveget, az már elég. Hildebrand szerint nem tudott bánni a tér hatásával, annak pszichikai és egyéb elemeivel. Nyolc év alatt nyolc filmet forgattak. A kapcsolatuk azonban az Egri csillagok forgatásának megkezdése előtt egy nappal teljesen megszakadt. Az is érdekel persze, hogyan kell fotografálni egy szép nőt, hogy a képeken még szebb lehessen. Hildebrand szerint nem a színésznőn múlik, elsősorban a rendezőn, hogy milyen jelentést ad egy színész megjelenésének. Az operatőr szerint a bajok ott kezdődnek, amikor egy gyönyörű nő, akinek mindene csodálatos, besétál egy ajtón, szép ruhában, pompás testalkattal, majd leül. A teste, az a délcegen behozott forma egyszer csak eltörik. A legjobb színészeknek is vannak rossz napjai. István szerint az a kifejezés, hogy valakit „szeret a kamera” vagy hogy valaki fotogén, elég nagy hülyeség. Latinovits Zoltán a legjobb barátai között volt. A művész tervezte a filmes Velencei-tavi házát is.

– Nálam szokott megnyugodni. A Ruttkai Évával kötött házassága ugyanis kegyetlenül bonyolult volt. Ami a halála kapcsán felmerült, hogy öngyilkos lett, azt képtelen vagyok felfogni. Várkonyival is ilyen furcsa kapcsolatuk volt. Életgyűlölő és életszerető ember volt mindkettő. Nem tudtak meglenni egymás nélkül.

– Hogy nekem sikeres volt-e az életem? Pesten sorban álltak a filmjeinkért, volt olyan filmünk, amit tízmillióan láttak. Nekem az a siker, hogy ötven év után is minél többen nézik és az az érzés, hogy hasznos vagyok. Akkoriban még az is gyanús volt, ha behívtak egy irodába, hogy gratuláljanak, mert biztosan volt mögötte valami.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában