2018.04.12. 19:14
Felnőtt pszichiátriai betegek szakköri festményeiből nyílt kiállítás Szentgotthárdon
A Szentgotthárdi Szakosított Otthon lakóinak alkotásaiból nyílt kiállítás a színház aulájában. A művészetterápiás foglalkozásokon és a képzőművészeti szakkörön készült legfrissebb alkotásokból láthatunk válogatást.
Pintér Regina a kiállítás egyik képe előtt. Az emberi arcot a pszichiátriai beteg szemével látja a szemlélődő Fotó: Tersztyánszky Krisztina
Lelki nyugalom a közös munka
Az intézmény időről időre bemutatkozik a nyilvánosság előtt a lakók alkotásaival.
A több mint hétszáz, többnyire pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttet gondozó otthonban kiemelkedően színvonalas a képzőművészeti
tevékenység. A hasonló hazai létesítmények közül a szentgotthárdinak van a legnagyobb képzőművészeti gyűjteménye az itt készült képekből, plasztikákból.
Szakköri keretben Csomósné Boros Erika rajz- és vizuális nevelőtanár foglalkozik azzal a kis csoporttal, amely az alkotás iránt érdeklődő lakókból szerveződött.
A heti egyszeri találkozás, a közös munka a létrehozás örömét és a lelki nyugalmat jelenti számukra.
- A szakköri tagok önálló és felnőttes tevékenységet
végeznek – tudtuk meg a pedagógustól. – Bár igényelnek némi útmutatást, mindenki járhatja a maga útját. Bármikor jöhetnek önálló ötlettel, és szívesen élnek is ezzel a lehetőséggel. De szeretik azt is, ha hozok valamit inspirációnak. Van, amikor valójában egy képet másolnak, de ezeket az alkotásokat is gazdagítja a személyes hangvétel, az egyedi megfogalmazás.
Az alkotómunka a közösségi együttlétet, a kapcsolatok kialakítását is szolgálja az
intézményben lakók számára. Képességeiket intézmények közötti összművészeti versenyeken is kipróbálhatják.
Lehetőség mindenkinek
A kiállításra a szakkörvezető úgy válogatott az utóbbi időszak anyagából, hogy a rendszeresen járók közül mindenki kapjon bemutatkozási lehetőséget, ugyanakkor értékelhető, dekoratív, egységes kompozíciók kerüljenek a falakra. Aki értő szemmel viszonyul az alkotásokhoz, tetten érheti az egyes alkotók fejlődését, látásmódjának változását. Van például a kiállítók között olyan fiatal lány, akinek képein megfigyelhető az elmozdulás a figuratívtól a nonfiguratív ábrázolás felé. Másnak, egészségi állapotváltozás okán, korábbi, színszegény látásmódja megváltozott, képein megjelentek az élénk színek. De olyan képet is találunk a kiállítótér falán, amelynek láttán nem nehéz megállapítani, hogy alkotóját a lelkiállapota irányítja, a pszichiátriai betegség folytán sajátosan torzan látja az emberi alakot.
- Munkámban természetesen nem, vagy legalábbis nem elsősorban a tehetséggondozás vezérel. Azt, hogy ki tehetséges és ki nem, ebben a műfajban még az egészségeseknél is nehéz objektíven meghatározni. Egy biztos: a szakkörösök számára kell, jó hatással bír a megmutatkozás, szükségük van az elismerésre. Megtisztelő számukra, ha a „kinti világban” élők elismerik őket, jó látni a szemükben a csillogást, amikor dicséretet, szeretetet kapnak.