Galícia földje borul reám

2018.04.03. 08:59

Dokumentumfilm és útinapló a vasi katonákról – Érdekességeket tudtunk meg az egyik alkotótól

Márciusban az Agora Savariában mutatták be a Nagy Háborús Emlékév 2018 rendezvénysorozat keretében a Galícia földje borul reám... című dokumentumfilmet.

Gulyás Regina Olimpia

Az alkotás a 83-as gyalogezred és a 11-es huszárezred első világháborús hadi életére emlékezik vissza, bejárva a kapcsolódó helyszíneket (ezzel útifilm jelleget is kapott). 3 nap, 3000 km. Külön érdeme, hogy olyan helyszíneket, temetőket is megörökít, melyek eddig felfedezetlenek voltak, ez különösen fontos volt a készítők számára. Az érdekes mozi kapcsán Deák Szonja operatőrrel beszélgettünk:

Mi indított el benneteket az elkészítés útján?

A csapat ( A Visegrádi Szent György Lovagrend a szombathelyi 11. Huszár Hagyományőrző Egyesület – a szerk.) első kutatóútja 2017 decemberében volt. Ekkor még nem tartottam velük, a második, júniusi útra viszont már én is kiutaztam. Mivel a fotózás is hobbim; Fülöp András, a kutatóút motorja, szervezője külön kérte, hogy kint is készítsek fotókat. Ám egy hirtelen ötlettől vezérelve felajánlottam, hogy ha valóban ennyire nehéz kijutni ezekre a helyekre, mozgóképen kellene megörökíteni és átadni az utunk élményeit másoknak. Kezdetben azt terveztük, csinálunk egy kis 10-15 perces videót valamelyik videómegosztóra. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy 50 perces útifilm lesz belőle, amelynek aztán megszületik a folytatása is, a most említett Galícia földje borul reám.

Sokan indultak Magyarországról a hadihelyszínek felkutatására Fotó: Rónai András

Vas megyei érdekeltségű csapat indult felkutatni ezeket, a vasi katonák és családjaik számára igen fontos helyeket. Somogy megyei nőként miért volt fontos számodra mégis a téma?

Mert bármely embert megérinti; nem kell történésznek vagy épp Vas megyeinek lenni ahhoz, hogy megrendülve figyeljük a hosszú sorokba felvésett hősi halottak neveit, a temetőkben domboruló sírokat vagy épp a könnyes szemmel a nagyapját kereső útitársak visszaemlékezéseit. Talán sokan közhelyesnek vélik, de az emlékezés azért kell, hogy megakadályozzuk, hogy bizonyos dolgok megismétlődjenek. Ha ez a film akár egy kicsit is elgondolkodtatja a nézőt, a projekt már elérte a célját. Nem titok hogy a párom révén kerültem a Grádics egyesülettel és a Visegrádi Szent György Lovagrend Szombathelyi tagjaival kapcsolatba. Kezdetben a programjaik meghívóit terveztem illetve például a Pórdömölki apátság vagy az Ostffyasszonyfai Hadifogolytemető információs tábláit, aztán az ukrajnai kutatóút kapcsán megszületett a film ötlete.

Lesz-e folytatás, következő projekt?

Mint mondtam, elsőre csak egy rövid videót terveztem. Nem is sejtettem, hogy amatőr alkotóként a gyűjtött anyagból végül sikerül egy 50 perces filmet megalkotni. Annak a bemutatója kapcsán ( 2017.november 16.) érkezett számos visszajelzés, és így a második út anyagát már úgy vettem fel, hogy inkább fókuszáljon a hadisírokra, a Nagy háború eseményeire és inkább történelmi dokumentumfilmnek készült nem pedig útifilmnek, mint az első. Ennek a második résznek a vágása közben pedig már világossá vált, hogy ha képesek vagyunk ilyen minőségi munkát végezni, lesz egy harmadik rész az olasz front eseményeiről, amivel teljesen lekövethetjük a 83-as gyalogezred Nagy háborús „útját”.

Tovább folytatják a helyszínek feltérképezését Fotó: Rónai András

Mennyi ideig tartott a forgatás, az utómunka, mennyi ideig a kutatómunka?

A forgatás Ukrajnában 3 napig, vagyis a kutatóút ideje alatt zajlott. Ez egészült ki a játékfilmes jelenetekkel, amelyekre pár délutánt kellett szánnunk, illetve az egyik ilyen alkalommal vettük fel Tóth Róbert történész barátunkkal a szakértői kommentárokat is. A vágás pedig mondhatjuk, több hónapnyi munka volt, mivel amatőrként csupán a szabadidőmben illetve éber éjszakákon át dolgoztam a filmen. De aki valaha benne volt már ilyen alkotó folyamatban, tudja, hogy a kreatív időszakban az ember képes éjjel-nappal alkotni – ha megvan az ihlet.

Vannak emberek, akik nem sajnálják pénzüket és idejüket a közösségért Fotó: Rónai András

A film érdekessége, hogy Deák Szonja testvéreit is bevonta az alkotási folyamatba.Péter narrátorként segített, Bálint pedig a zenét szerezte (és javította fel). A fiatal muzsikus megannyi dalt komponált a mozgóképes élmény kiegészítéseként, akár egy külön albumot is kiadhatna az elkészült anyagból. A két film ezáltal szinte családi alkotássá vált.

Az operatőr beszélgetésünk során még kiemelte: Az útjaink során pedig olyan remek csapattal dolgozhattam együtt, akik bizonyították és bizonyítják nekem, hogy a mai napig vannak emberek akik akár pénzt, időt és energiát sem sajnálva tevékenykednek a közösségükért és a kultúráért.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában