Szingapúr és Délkelet-Ázsia címmel Magasházi Anikó tartott előadást Kőszegen

Mekkorát ugrik egy kistigris? – Szingapúr és Délkelet-Ázsia címmel Magasházi Anikó közgazdász, az FTI-iASK kutatója tartott előadást az egyik helyi pincészetben.

A térség egyik legérdekesebb kistigrise Szingapúr, az ottani gazdasági csoda lényegét mutatta be az előadó, aki bevallotta: Kőszeget is ennek az országnak köszönheti, PhD-tanulmányai elején ösztöndíjasként került a városba. Nagyobb távlatokkal – az ASEAN-központú regionalizmussal kezdte előadását, Kína 21. századi új szerepével, majd Szingapúrral folytatta, elemezve az ország útját az innováció vezérelte gazdaság felé. A szingapúri társadalmi fejlődésről is beszélt: nagy fordulat következett be a tudásgazdaság felé, majd azt vizsgálta, milyen tanulságokkal járhat mindez Magyarországnak.

1967-ben alakult az ASEAN, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (Szingapúr, Malajzia, Thaiföld, Indonézia és a Fülöp-szigetek alapították), hogy a térség politikai, gazdasági és kulturális együttműködését elősegítse. Dialógust kezdtek, hogy békés környezetet teremtsenek, leküzdjék a szegénységet, és előrehaladjanak a gazdasági fejlődésben. Az integrációba a ’80-as és ’90-es években további öt országot vontak be: Bruneit, Vietnamot, Laoszt, Mianmart (korábban Burma) és Kambodzsát. A tíz országban ma 636 millióan élnek, a döntések konszenzussal születnek, ötven év alatt ennek ellenére teljes békét tudtak fenntartani. Attól tartva, hogy veszélybe kerül export-orientált fejlődésük, az 1990-es évek elején regionális szabadkereskedelmi együttműködésbe kezdtek, a nemzetközi vállalatok a régió országaiban különböző leányvállalatokat hoztak létre – adott hátteret témájának az előadó. Majd Kínával folytatta, amely későn csatlakozott a délkelet-ázsiai mozgalomba. Kínában az üzletek jellemzően személyes kapcsolatokon keresztül köttetnek, és ami még többet nyomott a latban: 30 millió kínai vándorolt ki a 19. század második felétől kezdődően. Ezek a vállalkozók vonták be a kínai privát és állami vállalatokat a nemzetközi hálózatokba, magyarázta az előadó. Kína 21. századi új szerepét elemezve beszélt nyugati nyitásuk programjáról, az Egy övezet, egy út kezdeményezésről. A koncepció 64 országot érint: a kínaiak pénzügyi tartalékaikra és infrastruktúra-fejlesztő kapacitásukra építve akarják összekötni országukat három szárazföldi és egy tengeri úton Belső-Ázsiával, Európával és Afrikával a középkori selyemút újraélesztésének gondolatával. Magasházi Anikó megjegyezte: a kínai beruházások Délkelet-Ázsiában is elindultak: Kína tulajdonképpen behálózza a tíz délkelet-ázsiai országot thaiföldi központtal.

1959-ig brit gyarmat volt, 53 éve független állam Szingapúr, ma a világ 25 leggazdagabb országa között tartják számon. Viszonylag rövid idő alatt olyan társadalmi-gazdasági előrehaladást ért el, ami fejlődőből magasan fejlett gazdasággá tette a ’90-es évekre, a transznacionális vállalatok tevékenységével szoros kölcsönhatásban.

A Világgazdasági Fórum globális versenyképességi rangsorában évek óta az innováció-vezérelt országok között említik. Szingapúr mondhatja magáénak a világ legjobb oktatási rendszerét: a PISA-felméréseken tavaly (is) az elsők voltak – íme néhány Szingapúr legjei közül. A világ GDP-jének 0,4 százalékát adó kis szigetország világgazdasági szempontból ki-emelt szerepét jelzi, hogy 2004-ben az USA, 2014-ben pedig az EU első ázsiai országként írt alá kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményt Szingapúrral. Az ott létrejött intenzív tudásgazdasághoz hozzájárult az oktatási rendszer, a kutatás-fejlesztés, az innovációs rendszer és az ipari és tudományos parkok, klaszterek rendszere. A termelőüzemek, amelyek a ’60-as években jöttek létre, ma start-up központok – sorolta Magasházi Anikó. Többször említette Li Kuang-jao alapító, első szingapúri miniszterelnök nevét, akinek érdeme elvitathatatlan abban, hogy a szigetország globális kereskedelmi és pénzügyi központ lett. Li Kuang-jao 1959 és 1990 között vezette országát: külföldi tőkére alapozó, exportorientált iparosítást és komoly társadalmi programokat indítottak el. Kemény korrupcióellenes küzdelem jellemezte Szingapúrt: a városállam az egyik legkevésbé korrupt a világon. Meritokratikus – érdemalapú – kiválasztási rendszer van, pragmatikus a kormányzás, és rendkívül jól fizetik a közszolgákat. A társadalom multietnikus (a kínai származású szingapúriak alkotják a lakosság 75 százalékát, a malájok a 15, az indiai származásúak pedig a 10 százalékát), ami a modernizációt is segítette: különböző értékek találkozhattak – tette hozzá Magasházi Anikó. Szólt arról az innovatív eszközről is, amivel sok társadalmi problémáját megoldotta Szingapúr: a munkáltatók és munkavállalók is fizetnek be pénzt (adott százalékot) egy alapba, ebből kivehetnek egészségügyre, iskoláztatásra és lakásvásárlásra. 25 év alatt elérték: ma majdnem 30 százaléka az embereknek diplomás. Motivált, képzett, angolul beszélő munkaerő.

Végül tanulságokat fogalmazott meg: az országban az oktatás- és kutatásfejlesztési offenzíva szoros kapcsolatban állt a 21. századi sikerrel. Az emberi tényezőben nyertek versenyt nemcsak Közép-Kelet-Európával szemben, hanem Délkelet-Ázsián belül is. Az intézmények hatékonysága világméretben jó példának számít. A magas színvonalú üzleti környezet, a kiszámítható jogbiztonság, valamint a szigorú szabadalmi jog szükséges az élenjáró technológia betelepedéséhez, az innovatív új ágazatokhoz, mint a gyógyszer-ipar.