Karády Katalin szerelmei beköltöztek a Pozsony utcába

A felolvasás azt a korszakot idézte, amikor a férfias dolgok kerültek előtérbe, a nőknek férfi szerepeket kellett átvenni családban, munkában, hogy pótolják az elvesztett férfierőt. A háború nemcsak a fronton, hanem a hátországban is gyötrelmet hozott, ezekben a szorongásokban, hiányokban jelent meg Karády Katalin, mint a sóvár, vágyakozó nőiesség – amit akkoriban szinte lehetetlen volt megőrizni -, ebből bukkant fel a női méltóságot képviselő arc, szólalt meg az áradó, mégis eltökéltséget sugárzó hang, a remény hangja a reménytelenségben, és kikapcsolódást jelentett a borzalomból.

-Maguk akkor már éltek, mire emlékeznek?

– kérdeztek a foglalkozást vezető Hende Tamásné szociális munkás az idős asszonyokat, akik azt felelték, hogy igen, éltek, de nem fogták fel, miben élnek, legfeljebb csak a nélkülözést. Beugrott valakinek a Halálos tavasz című 1939-es film, a „végzet asszonya”, amely után Katinka ünnepelt díva lett.

16 évesen egy 30 évvel idősebbel

A felolvasáshoz kapcsolódó beszélgetés kitért első házasságára is, amit 16 évesen kötött a nála 30 évvel idősebb Varga Rezső adótiszttel. Talán fellobbanás, talán a szegénységből való kitörni akarás vezette, nem derült ki, de mindössze három hónapig tartott. A férje küldte el – „Menj, ragyogj!” – mondván, koldusbotra jutna, ha még egy évig együtt élnének, egy ilyen „dísznő” nem való egy kétszobás lakásba… Még nem volt 17 éves, amikor Katinka már elvált volt. Luxusprostituáltként kezdett élni, estélyekre járt, még Tisza István is hódolója volt, rajongását egy Mercedesszel fejezte ki. Egy néni meséli, hogy az ő falujukban autó nem volt, biciklivel jártak. Az idős asszonyok más hozzáfűzéseket is tesznek, a szakember elmondja, hogy „ez a normális”, ez a „tankönyv szerinti öregedés”, mindent akkor mondani, amikor eszünkbe jut.

Megy a felolvasás: csodálta Karády Katinka Lábass Juci színésznőt – akinek emlékezetes alakítása volt például a Marica grófnőben -, és talán inspirálta, hogy ő is színésznő legyen. Lábass Jucira ma már nem emlékeznek a jelenlévő asszonyok, a bársonyos hangú Karády Katalinra viszont igen. A Mindig az a perc a legszebb perc és a Hamvadó cigarettavég dalok túlélték őt, sőt az egész 20. századot, a mai generációk is beledalolják a világba, hogy „Mindig az a perc a legszebb perc, Mit meg nem ád az élet, Az a legszebb csók, Mit el nem csókolunk…”.

Emlékeznek?

A gondozók szokták ezt a technikát alkalmazni, vissza-visszakérdeznek. Történetekhez kapcsolódni, de a jelenben együtt lenni is jó, ezért vannak az idősek házában ilyen programok. Így nem fáj annyira a múltból búgó mély hang: „Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító, Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén…”