Rendhagyó módját választották az emlékezésnek Sellyei Gábor tisztelői

A posztamensek végül zömmel üresen maradtak, kevesen hoztak tárgyakat. Holott, mint hallottuk, lett volna mit. A sokak által rendkívül termékenynek látott alkotó ugyanis előszeretettel készített tárgyakat ajándékba a körülötte lévőknek. Faragott fi gurákat, maketteket, ékszerdobozkát vagy épp hajráfot annak a növendéknek, akinek a szemébe lógó haja idegesítette. Elsőként a vasiterves kollégák sztorizgattak Sellyei Gáborról, aki az első és sokáig egyetlen belsőépítész volt a tervezőcégnél. Czeiner Gábor például számos apró emberi epizódot villantott fel a mindig segíteni kész, emberi kollégáról. Sellyei mindig, mindenhol és minden testhelyzetben rajzolt. Amikor a cégnél belsőépítészosztályt hoztak létre, gyorsan négy irányban felállított tükröket skiccelt le a röpgyűlésen, önmagával a központban. A volt tanítványok egytől egyig emberségéről, máig élő szakmai tanácsairól emlékeznek Gábor bácsira, a képző-iparművészeti tagozat egyik elindítójára. A legtöbb érdekességet talán Sellyei Tamástól, a belsőépítész fi ától hallhatták az emlékezők. Az apáról, aki folyton maketteket készített, így fi ai gyermekként úgy élték meg, hogy apuka játszik. Aki a saját otthona berendezését úgy értelmezte, hogy a gyalupad az első, és akinek ajándékba csak szerszámot vagy kockás inget lehetett vásárolni. Tamás magával hozta azt a díszoklevelet is, amit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a napokban küldött Sellyei Gábornak ötven éven át kifejtett szakmai tevékenységéért…