2018.07.31. 14:00
Cserkészek táboroztak Kismákfán
A 350-es Szent Márton Cserkész Csapat töltött tíz napot a város közvetlen szomszédságában, Kismákfán. Egy helyi gazda ajánlotta fel szőlőhegyi birtokát a sátortáborozóknak: mintegy harmincan éltek a lehetőséggel.
A Kismákfán táborozó cserkészcsapat felsorakozott az első világháborús hősök emlékművének megkoszorúzáshoz Fotó: Pogács Mónika
A csaknem harminc fiatal és vezetőik megkoszorúzták a kismákfai első világháborús emlékművet, a rögtönzött ünnepségen a helyiek is részt vettek. Boda Tamás, a Szent Márton Cserkészcsapat segédtisztje mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta: nagyon fontos az emlékezetben megtartani a múlt szomorú időszakát azért, hogy soha többé nem ismétlődjön meg hasonló tragikus, emberéletet követelő esemény, háború. A megemlékezés után elmondta: cserkészcsapatuk székhelye a szombathelyi Szent Márton Plébánia, Kismákfán éves, tíznapos táborukat töltötték.
– Minden esztendő nyarán elmegyünk egy ilyen sátortáborozásra, ahol az év közben elsajátított elméleti ismereteket a gyakorlatban is kipróbálhatják a csapattagok. Ilyen például a tűzrakás, tűzgyújtás, csomózás és számos más, a természetismeretet feltételező tevékenység – fejtette ki a segédtiszt.
Egy biztos: ha egy cserkésznél bicska, balta van, könnyebben tudja a rendkívüli helyzeteket is megélni, akár élelemszerzésben, élelemkészítésben, akár hajlékállításban. Boda Tamás emlékeztetett: a cserkészmozgalom általános célja az ifjúságnevelés és tartalmas közösségi élmények nyújtása a fiatalok számára. Ezzel a céllal szervezték a kismákfai tábort is.
– Fontos a cserkészek számára a magyarság értékeinek megőrzése, köztük a népszokások, néphagyományok éltetése is. Ennek jegyében állítjuk össze programjainkat év közben – sorolta Boda Tamás.
A cserkészcsapatukban a legfiatalabb tag hétéves, a legidősebb 34. A korkülönbség ellenére egység van köztük, hiszen egy a céljuk, egy az értékrendjük, ugyanazt szeretik, szinte testvéri viszony van közöttük, egymás fi vérei, nővérei, húgai és kisöccsei. Takács László birtokán naponta találkoztak rókával, őzzel, nyúllal. Kismákfa, Vasvár és a Vasi-Hegyhát varázsa azonban nem csak ezek természet közelisége volt számukra.
– Folyamatosan tapasztaltuk az emberek vendégszeretetét, kedvességét. Mindenkinek volt egy jó szava, kérdése, kedves köszönése hozzánk. Vendégszeretetben is volt részünk bőven. Nagyon jól éreztük magunkat – mesélte el a segédtiszt. Úgy foglalta össze az itt töltött idő lényegét: a kis falusi élet a szeretetről, a közvetlenségről szólt számukra.
