Galambtalálkozó Döröskén: barátoknak, szimpatizánsoknak, példamutatásként is

Hogy miért éppen galamb? Lea így magyarázza: mert mi is olyanok vagyunk, mint a galambok. Szabadon szárnyalunk, mindenhol ott vagyunk a világon, és mindenhol alkalmazkodni tudunk a körülményekhez. Wanját és Leát decemberben már meglátogattuk döröskei otthonukban. Akkor elmesélték: Wanja Münchenből költözött pár éve Döröskére, a nyüzsgő nagyváros után itt találta meg azt az érintetlen természeti környezetet, amire vágyott. Asztalosként saját kezűleg kezdte javítgatni a házat, bútorokat, kerti alkalmatosságokat épített és természetes gazdálkodásba fogott. Párja, Lea normandiai fotóművész. Épp egy délszláv riportkörútról tért haza, amikor beleszeretett a tájba, és Wanjával is egymásra találtak. Téli találkozásunkkor alig pár napos kisbaba ringott a bölcsőben. A fi atal apuka és az anyukat otthon, kettesben oldották meg a szülést. Bár némileg meggyűlt a bajuk a hatóságokkal, végül elrendeződött minden a pici Sonja papírjai körül. Leáék akkor is azért vállalták a sajtónyilvánosságot, hogy megmutassák az embereknek: így is lehet.

Most szintén hasonló szándékkal (is) rendezték meg a galambok találkozóját. Egyrészt a barátaiknak kínáltak egy laza, kellemes kerti partit. Másrészt hívtak, vártak minden falubelit és egyéb érdeklődőt, aki nyitott arra, hogy megismerje őket.

– Az ajtónk mindig nyitva áll, de kevesen élnek a lehetőséggel – magyarázza Wanja, akinek meggyőződése, hogy természetközeli életformájukban nincsen semmi különleges. – Nemzedékeken át így éltek az emberek. Kevesebb önzéssel, egymást segítve, tisztelve a természetet.

A családfő megjegyzi: politikától, erőszaktól távol tartják magukat. Talán az egyenessége, a szókimondása az, ami nehezen emészthető. Úgy látja, környezetére inkább a távolságtartás, a problémák megkerülése a jellemző.

A rendezvény első délutánján látogattuk meg őket: már akkor több család érkezett a faluból, más magyar vidékekről, Hollandiából. Wanja nagy kertjének különböző pontjain vertek tanyát, sátorban, lakókocsiban. A fák, bokrok között már megépült a szabadtéri színpad a muzsikusok számára, Wanja háza előtt pedig vacsorához készülődtek.

– Most meglátjuk, mire lesznek elegendőek a kertem zöldségei – mondja a gazda nevetve. Kérdezem, milyen növényeket termel, mire azt javasolja, inkább azt kérdezzem, milyent nem. Olyan illatos fűszernövényt kóstolok, amilyent még sosem ettem, s az élő italhoz is, amivel kínálnak, tucatnyi zöldségféle és gyógynövény adott erőt. Wanja biodinamikus gazdálkodást folytat. A kertjében csak természetes anyagokkal – például csalánlével – javítja a föld termőképességét, a vetéssel, betakarítással pedig a naptárt követi, mert meggyőződése, hogy a csillagok és a Hold járása is hatással van a növények fejlődésére. Vannak napok, amikor a gyökérnövények növekedése erőteljesebb, míg máskor a levelek, vagy épp a virágok, a termések érzik jobban magukat. Tény, hogy ennek az elméletnek szép számmal vannak követői, és az is tény, hogy az eredmény magáért beszél. A találkozó ételei zömmel az itt termelt növényekből kerülnek ki. Péntek este a bográcsban paprikás, paradicsomos, tökös egytálétel rotyogott, szombatra pedig pizzalángos sütését tervezték a szabadtéri kemencében.

A zenekarokat is úgy válogatták, hogy minél több ízlésnek a kedvére tegyenek. Magyar népzenészek és svájci rockmuzsikusok is szerepeltek a meghívottak között, terveztek örömzenélést, festést. A találkozó legfiatalabb résztvevője a hét hónapos Sonja volt, aki egy takarón játszva, majd később az édesanyjára kötözött kenguruban szenderegve igazán jól érezte magát.

– Nyitni szeretnénk a világ felé, megmutatni, hogy itt vagyunk, hogy létezik egy másfajta gondolkodásmód is, egy olyan élet, amivel kevesebbet ártunk a természetnek – mondja Sábli Julianna, az egyik falubeli társszervező. – Mindent magunk hoztunk létre az útbaigazító tábláktól az italokig. Azt szeretnénk, ha minél többen megfordulnának itt ebben a három napban, és hírét vinnék az általunk képviselt szemléletnek.