Nyilvános madárelengedés az Alsóréten: mindegyikük fémgyűrűt kapott

– Nyolc madarat tervezünk elengedni, hét vörös vércsét és meglepetésként egy másik madarat is

- árulta el Harsányi Krisztián, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője. Huber László polgármester vállalkozott arra, hogy az első vércsét szabadon engedi. Ez volt az első nyilvános alkalom, bár régóta fontolgatták: lehetőséget adnak a közönségnek, hogy lássák a madármentés legszebb részét.

Évente ötszáz-hatszáz telefonhívás érkezik hozzájuk, nem tudnak mindenkinek egyenként visszajelezni a bejelentett, bevitt állatok sorsáról, ezért is gondoltak arra, hogy a legszebb pillanatokat megosztják az érdeklődőkkel, így valamennyire viszonozni tudják azoknak az embereknek a segítőkészségét, akik, ha látják, hogy bajba került egy madár, cselekednek, fogalmazott Harsányi Krisztián.

Vissza a természetbe

A védett és tegnap a természetbe visszaengedett ragadozó madarak az Alsóréten felállított zöld sátor alatt az árnyékban, műanyag vagy papírdobozokban vártak a látogatókra. Többségük – a hétből négy – olyan fi atal, jó állapotú vörös vércse volt, amelyek a Chernel-kertben már több mint húsz éve működő madárvédelmi mentőközpontban születtek májusban. Az egy fészek aljhoz tartozó testvérek olyan madarak utódai, amelyek sérülten kerültek a központba, sikerült az állapotukat stabilizálni, de annyira mégsem jöttek helyre, hogy ön állóan tudnának boldogulni a természetben. (Látható azonban, hogy jól érzik magukat a röpdében, máskülönben nem szaporodnának.) A maradék három fi ókaként került a Chernel-kertbe: nem voltak sérültek, csak vihar miatt estek ki a fészekből, esetleg mert az első repülésük nem sikerült jól, legyengültek, nem jutottak elég táplálékhoz, a madárgondozók nevelték fel őket – mondta az egybegyűlteknek az osztályvezető. Jó állapotú, fi atal madarakat adtak vissza a természetnek tegnap az Alsóréten.

Az elsőt mindjárt Huber László polgármester, miután Ottó Erzsébet madárgondozó kézre vette és átadta neki a vörös vércsét. A többi madár dobozát óvatosan megnyitották, volt, amelyik komótosabban, és olyan is, amelyik gyorsabban hagyta el ideiglenes lakhelyét, és repült a déli széllel. Az esemény végére szánt meglepetésmadár egy Fertődről rossz kondícióval Kőszegre érkezett fi atal egerészölyv volt – Magyarország leggyakoribb ragadozó madara – nyolcadikként engedték el, és ugyancsak hamar szárnyra kapott. Megtudtuk még, hogy a tenyérnyi ragadozók, a vörös vércsék ismertetőjele az, hogy a szántóföld fölött egy helyben, szinte kolibriként lebegnek, szitálnak, majd lecsapnak az áldozatukra. Vártamadaraknak is hívják őket: a mezőgazdasági területeken lévő oszlopsorokat használják, felülnek a vártára, és onnan lesik zsákmányukat, a mozgó rágcsálókat. Amikor elrugaszkodnak, nagy a veszélye, hogy áram ütést szenvednek.

Gyűrűvel látták el a vércséket, méghozzá kétféle jelöléssel, így később visszajelzés érkezhet róluk, ha egy-két-öt év múlva élve látják valahol a példányokat. A fémgyűrű strapabíró, időtálló, nem kopik el; a színes gyűrűn található információt pedig nagy távolságról is le lehet olvasni, anélkül hogy elfognák az állatot. Előfordult már, hogy Albániából kaptak jelzést vörös vércséről: az több mint hatszáz kilométert tett meg Kőszegtől. Harsányi Krisztián a madárelengedés előtt arra is felhívta a fi gyelmet, hogy milyen sok molnárfecske repked a rét fölött: mind a növényzeten előforduló rovarokra vadásznak. De láttunk gólyákat, füsti fecskéket is. – Fontos, hogy a rétek megőrződjenek. Nem csak a virágok miatt: rengeteg állatnak nyújtanak pihenő- és táplálkozóhelyet.