Így álltunk helyt kofaként a szombathelyi vásárcsarnokban

Annak való, aki szeret és tud pörögni, fejben perfekt matek, képes az egyidejű többcsatornás kommunikációra, és érzékeny a szociális ügyintézésre. Kofának álltunk egy szép nap reggelén. Az emberek korán kelnek, hogy a legjobb árut szerezzék meg. Besegítek egy standon, azt mondják, hullámokban szoktak jönni a vevők, van, hogy senki nincs, van, hogy négyen-öten egyszerre. Öt perce állok itt a kötényemben, egy asszony nyújtja felém a káposztát, ezt legyek szíves lemérni.

Kezdet

Szemem se rebben, úgy teszek, mintha profi lennék, pedig gyerekkorom óta – mikor még volt ugyanilyen játékom kicsiben – most használom először a súlyokkal működő mérleget, 70 deka, 250 forint lesz. Ez simán ment, de azért meg vagyok illetődve kicsit, remélem, hogy mire a vevőhullám ideér, meg tudom tanulni az árakat. De nem: két tojástartó dobozt ad át egy vevő, ebbe kér húsz tojást. Miközben rakom a hátsó asztalról, sikerül kiderítenem, hogy 45 forint darabja, így mire visszafordulok, már mosolyogva tudom mondani, hogy 900 forint, még egy kiló krumplit is kimérünk neki. Egy idős asszony jön – mindennapi vendég –, egy sárgarépát, egy hagymát és egy kicsi fej káposztát. Számolgatja a tenyerében az aprópénzt, hogy tud-e venni még két darab körtét is. Belefér. (De ha nem fért volna bele, akkor is megoldottuk volna.)

Pörgés

A kapor kapós, két kis vödörben állnak előttem a csokrok, egy hölgy egyszerre nyolcat visz, biztos szereti a család a tökfőzeléket vagy a kapormártást. Száz forint darabja, hamar eltűnik a kiskerti kínálatból, épp csak egy pillanatom van, hogy mesebeli Kaporszakállként megnevettessem az árut szemlélő vevőket. Egy zacskó spenót – mérem – fél kiló, 400 forint lesz. Közben egy nyugdíjas néni négy tojást kér egy hatos tartóba, a jó szívem telerakja, aztán mégis vissza kell vennem a „fölösleges” kettőt, mert kell még pénz kenyérre is. Megrendülni nincs idő, mert egy másik vevőnek erős paprikát kell bezacskóznom egy kilóig, és összeállítva kér egy csokor vegyes zöldséget. Azt hittem, Márti – akinél dolgozom – majd mehet kávézni, de ő is pörög, felváltva használjuk a mérleget, segít átszámolni a dekákat meg a kilókat a zöldségek árára, villámgyors fejszámoló, több évtizedes rutinja van, nélküle nehezen boldogulnék, már rég feltorlódott volna a sor. De lehet, hogy az embereknek nem is lenne türelme kivárni, átsétálnának egy gyorsabb működésű standhoz, úgyhogy pontosan látom már, miért kell azonnal és végtelen kedvességgel, precízen kiszolgálni a vevőket. A törzsvásárlók megkérdezik, hogy új munkatárs vagyok-e, az ismerősök pedig – akik felismernek – azt mondják nevetve: „a vevőket nem lehet becsapni”, és keresik, hol van a kandi kamera. A fotós kollégámra mutatok, pontosabban csak intek a fejemmel, mert a kezem nem ér rá, zacskózza és méri a kért zöldségeket, pont jó nagy a forgalom.

Alig van már áru

Egy hölgy káposztákat válogat, három kell neki, de nem kicsi, mert azt utálja, nehéz lereszelni. Paprikát is visz csalamádéhoz, ezért egyeneseket keres, nem jó, aminek kunkori, görbe a vége, segítek kikeresni a megfelelő darabokat, így gyorsabban megvan a három kiló. 1200 lenne, de ezerért megszámoljuk, mert alkudott, megkapja az engedményt, amit akart. Egy házaspár érkezik, a gondos asszony mustrálgat, válogat, mérünk, számolunk –, a papa rakodik, cipekedik, már több jó nagy táska van náluk. Bámulatos környezetvédelmi attitűdök is felbukkannak a vásárlók körében: valaki visszaadja a zacskókat – spórolunk – a kosarába önti a zöldségeket, és nem először fordul elő, hogy a zacskót nem kérik. Az is meglepő, hogy van, aki nem egyszerűen elköszön, hanem még jó egészséget is kíván, más dicséri: kiváló volt a kiszolgálás, és mosolyt is küldenek át a kiüresedő stand felett. Az asztalon alig van már szinte áru. Aztán egy meglehetősen szomorú ember jön, egy kiló paprikát kér, azt mondja, neki is volt, de amit ültetett, mind meggyulladt – mérünk, 400 forint lesz –, az ember dolgozik, aztán a végén nincs semmi, kárba vész az egész, mondja. Márti meg odanyúl, kicsit morog, de mosolyogva: „Nem patikamérleg!”, és rátesz még egy darabot a kilóra.